könyvtár 1x1

A könyvtártípusok áttekintését követően a könyvtárak alapszolgáltatásait vesszük górcső alá, avagy BEIRATKOZÁS NÉLKÜL IS HASZNÁLHATOM A KÖNYVTÁRAT? HA IGEN, MIRE?

A nyilvános könyvtárak egyik legalapvetőbb szolgáltatása az állomány helyben használata, amelyet a könyvtári törvény szavatol minden állampolgár számára, így feláras beiratkozás nélkül, látogatójeggyel vagy regisztrációs jeggyel is igénybe vehető.

A könyvtárak piaci alapon is nyújtanak szolgáltatásokat. Ezekből nyújtunk ízelítőt rovatunk következő részében.

Amennyiben a beiratkozási díjon felüli térítéses szolgáltatásokról beszélünk, elsőként talán az irodai szolgáltatások jutnak eszünkbe. Fénymásolás, szkennelés, nyomtatás, fax küldése és fogadása, elektronikus levelezés már túlmutat a hagyományos könyvtári funkciókon, de hatalmas igény mutatkozik rá, elsősorban köz- és felsőoktatási könyvtárakban.

Folytatjuk a könyvtárak alapszolgáltatásait bemutató rovatunkat. Ezúttal az olvasójeggyel elérhető szolgáltatások kerülnek terítékre.

A beiratkozás az olvasók regisztrációja, nyilvántartásba vétele. A könyvtári törvény rendelkezése szerint az olvasó regisztrációjához és egyben a szélesebb körben értelmezett beiratkozáshoz is meg kell adni a lakcímet és a természetes személyazonosító adatokat. A beiratkozás gyakorlata könyvtáranként eltérő. Néhol a térítésmentes alapszolgáltatások igénybe vételéhez elegendő regisztrációt külön kezelik a feláras szolgáltatásra feljogosító olvasójegyes beiratkozástól.

Rovatunk a könyvtártípusokat összegző sorozatának végállomásához érkezünk és megnézzük, hogy a különböző könyvtártípusok hogyan állnak össze, egymást segítő egységes szolgáltatási rendszerré.

Elsőként fontos megemlíteni, hogy a könyvtári rendszer nem egy uniformizált, szervezetszerű együttműködés, sokkal inkább a különböző típusú könyvtárak egymást kiegészítő tevékenységének összesítő hatása. Léteznek azonban olyan központi szolgáltatások, amelyek létfontosságúak ahhoz, hogy a különböző könyvtárak rendszerben tudjanak együttműködni.

A felsőoktatási könyvtárak a könyvtári rendszer kulcsfontosságú képviselői, az egyik legjelentősebb felhasználói réteg, az egyetemi hallgatók, oktatók és kutatók szolgálatában állnak. E tudományos könyvtárak története elválaszthatatlan az egyetemek, ennél fogva a művelődés és a tudomány történetétől.

A szakkönyvtárak feladata valamely tudományterület vagy ismeretág tartalmainak bemutatása, és az ez alapján kialakuló felhasználói kör adott tudományhoz köthető szakmai információs igényének teljes, azonnali és pontos kielégítése. Varga Katalin egyetemi tanár és egykori szakkönyvtár-igazgató definíciója is frappánsan összefoglalja a szakkönyvtárak mibenlétét.

A nemzeti könyvtárak eredete a 18. századra nyúlik vissza, a francia Bibliotéque Nationale és a British Library alapításának időszakába. Ezen intézmények a polgárosodó társadalom és a fejlődő tudományos élet mentén létrehozott tudományos nagykönyvtárak voltak enciklopédikus gyűjteménnyel. A nemzeti könyvtárak mai fogalma és feladatrendszere az 1950-60-as években alakult ki.

Sorozatunk előző részében említettük, hogy a 19. században kialakult a közkönyvtárak – a public library – eszménye, amelyek mára – hála a nemzetközi könyvtárszakmai szervezeteknek – világszerte standarddá váltak.

A könyvtárakat bemutató sorozatunk első részében a könyvtári dokumentumokról, gyűjteményekről lesz szó, azon rendszerszerű gondolkodás alapjairól, amitől a különféle típusú dokumentumok halmaza könyvtárrá válik.

A Könyvtárak.hu hírfelületén könyvtárismereti cikksorozatot indítunk, amelynek célja, hogy megismertessük olvasóinknak a könyvtárak rendszerét és mindazon szolgáltatásokat, amelyekről talán nincs is tudomásuk…



Kérdezd
a könyvtárost!