A felsőoktatási könyvtárak a könyvtári rendszer kulcsfontosságú képviselői, az egyik legjelentősebb felhasználói réteg, az egyetemi hallgatók, oktatók és kutatók szolgálatában állnak. E tudományos könyvtárak története elválaszthatatlan az egyetemek, ennél fogva a művelődés és a tudomány történetétől.
A felsőoktatási könyvtárak fenntartója az egyetem/főiskola. Egyik feladatuk az oktatómunka támogatása, amelynek keretében a könyvtár gyűjteményének reprezentálnia kell az anyaintézményben oktatott, kutatott valamennyi tudományterület alapszintű szakirodalmát. Mindezt hozzáférhetővé kell tenni az egyetemi/főiskolai polgárok számára, megfelelő szaktájékoztató szolgálat támogatásával. A hallgatóknak szánt szolgáltatások középpontjában a tanulási forrásközpont eszménye áll, ahol ehhez minden eszköz, vagyis szakirodalmi forrás, számítógépek, fénymásolók, szkennerek, illetve egyéb oktatási segédletek rendelkezésre állnak. Az egyetemi hallgatók könyvtárhasználati és kutatásmódszertani képzésében is főszerepet vállalnak. A felsőoktatási kutatómunka könyvtári támogatása átfedést mutat a szakkönyvtári feladatokkal. Mindkét terület specifikus gyűjteményt és könyvtári szolgáltatásokat igényel, a kutatástámogatás leginkább személyre szabott információs és dokumentumszolgáltatási szolgáltatásokban valósul meg.
A felsőoktatási könyvtárak szakkönyvtári funkciói leginkább akkor mutatkoznak meg, amikor az általuk képviselt tudományterületnek nincs országos szakkönyvtára. Ez a funkció azonban mindig másodlagos a felsőoktatási intézmény igényei mellett. A közkönyvtárakhoz hasonlóan a felsőoktatási könyvtárak a campusok közösségi tereként is egyre inkább érvényesülnek az információs és tanulástámogató funkció mellett.
A központi felsőoktatási könyvtárakon felül az anyaintézményen sokszor megtalálhatóak még kari, tanszéki, intézeti könyvtárak. Ezek feladata, hogy terheket vegyenek le a központi könyvtár válláról, az egyes szervezetrészek hallgatóinak és oktatóinak biztosított tanulási színterek és alap szakirodalom biztosításával. Nem is említve a helyszíni hozzáférhetőséget abban az esetben, amikor sok hazai felsőoktatási intézményhez hasonlóan, a campusszerű elhelyezés helyett a településeken belül szétszórtan – sőt olykor több településen – helyezkednek el az egyes felsőoktatási szervezetrészek. A campusokon azonban egyre inkább elterjedtté válik az egyetlen – minden igényt kielégítő – korszerű központi felsőoktatási könyvtár modellje, mivel egyre kevesebb szervezetrész tud fenntartani saját könyvtárat.
A felsőoktatási könyvtárak tehát…
- az egyetemek és főiskolák nélkülözhetetlen tanulási és kutatási bázisai;
- intézményi közösségi terek;
- intézményi információs és rendezvényközpontok;
- az oktatott tudományterületek szakkönyvtárai.
Az iskolai könyvtárak története is egybefonódott az iskolák és az oktatás történetével, ám a 18-19. század fordulójáig ezek a könyvtárak nem különböztek sok mindenben a többitől. Ekkoriban váltak sajátos intézménytípussá, a tanulás bázisává, amelynek feladata a tanulók befogadása és az iskolai képzési-nevelési tevékenység támogatása. Az iskolai könyvtárban, ellentétben a közkönyvtárral, a szolgáltatásokat elsősorban az iskola pedagógiai programja és tanterve határozza meg, nem pedig az olvasók, vagyis a tanulók és a pedagógusok. Ennek tükrében az iskolai könyvtár gyakorlatilag az intézményben oktatott tudomány- és ismeretterületek meghatározott tartalmú és szintű szakkönyvtára. Magyarországon jellemzően az általános iskolai és a középiskolai könyvtárak különböztethetők meg. Előbbi jellegzetessége a csoportos tanulás, míg utóbbinál a hangsúly egyre inkább áttolódik az önálló tanulásra, mintegy előfutárként a felsőoktatási körülményekre.
Az iskolai könyvtárak összefoglalva…
- az iskola pedagógiai programjának, tantervének irodalmi bázisa;
- tanulási színterek.
