Képzeljük el egy pillanatra, hogy a közeljövőben okostelefonunkkal a kezünkben, vagy okosszemüveget viselve ülünk a könyvtárban. Ide majdnem biztos, hogy a könyvtár nem valamelyik hagyományos értelemben vett funkciója miatt mentünk, hanem valószínűleg a közösségi tér, vagy valamelyik rendezvény, kiállítás esetleg tanfolyam vonzott bennünket. Ránézünk a polcra, vagy csak egy pillantást vetünk a telefonra és máris vizuálisan is látjuk a könyvtárban kéznyújtásnyira elérhető tudásanyagot. Okoseszközünk kijelzi nekünk milyen témájú könyvek vesznek körül, sőt mivel az állandó információgyűjtés miatt a „kütyü” többet tud rólunk, mint mi saját magunkról, már talán egyből ajánl is olvasnivalót, mivel keresési információink alapján pontosan ismeri az általunk preferált műfajokat, témákat.
Ez a szituáció egyre kevésbé utópia, könnyen lehet, hogy a közeljövő könyvtárhasználójának egyik mindennapi „könyvtárba kiruccanását” vázoltuk fel. A Burgenlandi Alkalmazott Tudományok Egyetemén végzett kutatás a téma informatikai szakértőinek bevonásával vizsgálta meg az AR-technológia felhasználásának lehetőségeit a közkönyvtárak és a tudományos könyvtárak körében.
A kiterjesztett valóság 3D-s virtuális objektumokat integrál valós időben a valódi környezetbe, így a virtuális valósággal szemben nem mesterséges, számítógépes grafikai megjelenítésű környezetet hoz létre, hanem a valódi teret egészíti ki plusz információkkal, például a bevezetőben is említett módon. Az AR-technológia legalább három, de inkább négy komponensből tevődik össze. Egyrészt van egy helyzetkövető modul, ami a felhasználó helyét határozza meg a világban. A második a regisztrációs komponens, amely a valódi objektumok helyzetét határozza meg és ehhez igazítja a virtuális adalék információkat. A vizualizációs részegység a megjelenítésért felelős, míg az esetleges negyedik komponens a valódi és a virtuális világot érintő információkból képez térbeli modellt.
Már létezik néhány AR-applikáció könyvtári alkalmazásra. Ezek alapvetően négyfélék. Egyrészt plusz információkat biztosítanak az olvasóknak a könyvtárban elérhető dokumentumokról, másrészt szakmai célú appok lehetnek, amelyek a könyvtárosok munkáját segítik. Egy harmadik típus a könyvtárakkal kapcsolatos kulturális javakról szolgál kiegészítő tartalommal, míg végül beszélhetünk kiterjesztett információkkal rendelkező könyvekről is.
A Potsdami Alkalmazott Tudományok Egyetemén myLibrARy néven indítottak projektet azzal a céllal, hogy AR-elemeket is tartalmazó felhasználóbarát könyvtárhasználati applikációt fejlesszenek ki. A prototípus képfelismeréssel azonosította a könyveket borítóik alapján, majd egy módosított változat az ISBN-számot szkennelte be és végezte el az azonosítást. A LibrARi applikáció a dokumentumok megtalálását könnyíti meg a polcokon. Az Illinoisi Egyetem Könyvtára Topic Space néven olyan karakterfelismerő szoftverrel rendelkező alkalmazást készített, amely az azonosított könyvekhez kínált további olvasnivalót, sőt a hozzáférhetőség állapotáról (tehát, hogy kölcsönözve van-e éppen) is tájékoztatást adott. A müncheni Bajor Állami Egyetem Könyvtára Ludwig II. néven fejlesztett olyan appot, amely II. Lajos bajor királyhoz kötődő kulturális javakról nyújt további tudnivalókat. Ezeket egyrészt elektronikus térképeken jelzi ki a felhasználónak, másrészt a konkrét helyszínre ellátogatva az okoskészülék kamerájával figyelt épülethez a kijelzőn teszi hozzá az információadalékokat, sőt akár ezen vizuális információk be is ágyazhatók egy ott készített videofelvételbe. A helyszínen össze is hasonlíthatjuk a jelen állapotokat az uralkodó halála idején még létező téli kert virtuális reprezentációjával. A kiterjesztett könyvekre (Augmented Books) példa a kísérleti SCARLET projekt, amely védett állományba tartozó, és ezáltal nagyon korlátozottan használható ritka könyveket és kéziratokat jelenít meg az AR-technológia segítségével, így lehetővé téve mindennapos használatukat.
Ezen AR-alkalmazások jellemzője, hogy még nagyon kezdeti fejlesztési fázisban léteznek, nem alkalmasak piaci forgalmazásra, mindennapi használatra, sőt többségük kimondottan kísérleti program volt. Az ezeket elemző osztrák kutatók megvizsgálták még a hasonló könyvtári alkalmazásokat és az alábbi következtetéseket vonták le.
Általánosságban kijelenthető, hogy az AR-nek jelentős szerepe lesz, szinte bárhol a jövőben, hiszen a valósághoz illesztett kiterjesztett információk jelentősen megkönnyítik az információk befogadását. Nem csupán segíthetnek az olvasóknak a polc megfelelő helyére navigálni, de az alkalmazás ajánlhat hasonló műveket, mutathat kritikákat, véleményeket a keresett műről. Információs bázisként a könyvtár komoly potenciál birtokába kerülhet a kiterjesztett valóság alkalmazásával. Segíthet a katalógusokban szereplő információk személyre szabott megjelenítésében, valamint modern, attraktív imázst kölcsönözhet a bibliotékáknak. A kutatásban megkérdezett könyvtárosok úgy vélik, hogy az AR-applikációk a fiatalabb korcsoportot is bevonzanák a könyvtárba és megismertetnék velük az ott elérhető tudásanyagot.
Viszont a technológia igazán csak a nagyobb méretű könyvtárakban kecsegtet igazi sikerélménnyel, ahol a hatékonyabb és innovatív információkereséshez valóban szükség van egy ilyen okoseszközre. Az adalékinformációk biztosításán és a kiterjesztett könyveken túlmutatóan érdekes felhasználási formája lehet az AR-nak tárlatvezetés és a könyvtárlátogatás, amelyekbe interaktív ízt vihetnének az okoseszközök. A legfiatalabbakat játékos módon lehetne megtanítani a technológia segítségével a hatékony könyvtárhasználatra.
