Petőfi Sándor Nemzeti dal című verse a kultusz alakulásával eggyé vált 1848. március 15-ével, a Pesten kitört forradalommal.
A Nemzeti dal keletkezéséről Petőfi ezt írta naplójában 1848-ban:
„A Nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-án írtam azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-én akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a Nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.”
A Nemzeti dal 1848. március 15-i elhangzásának történetét maga Petőfi is feljegyezte:
„E költemény buzdította március 15-én a pesti ifjúságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a szeminárium terén (most már 15-dik március tere), végre a nyomda előtt, melyet erőszakosan elfoglaltunk, a Hatvani utcában (most Szabadsajtó utca). A szabaddá lett sajtó alól ez a költemény került ki először.”
A költő kortársa, Egressy Gábor színész és rendező, aki az egyik helyszínen hallgatta Petőfi Sándor szavalatát, így emlékezett vissza a teátrális pillanatra:
„Ekkor Petőfi fölemelkedik, mint egy túlvilági alak, mint megtestesült népszenvedés, mint egy ezeréves tantalusi szomjúság – mint végítélet halálangyala. Elüvölti Nemzeti dalát. – E hangok leírhatatlanok. Most is hallom és látom azokat, és örökké fogom látni és hallani, mert e kép és hang elválaszthatatlanok. Leírhatatlan e dalnak hatása a népre, mely nőttön nőtt – s megesküvék Isten szabad ege alatt.”
A forradalmi nap érdekessége, hogy aznap este a Nemzeti Színházban a forradalmi események következtében megszakadt a Bánk Bán című előadás és Egressy Gábor, aki Petur bán szerepét játszotta, felvéve a nemzeti színű kokárdát közkívánatra kétszer is elszavalta a Nemzeti dalt. Testvére, Egressy Béni pedig még aznap zenét írt Petőfi lelkesítő verséhez. Később még kilenc ismert komponista írt zenét a vershez.
A Landerer nyomda korszerű, amerikai Columbian–gyorssajtójának köszönhetően már aznap több száz példányban terjedt a forradalmi vers Pest-Budán. Már másnap 1848. március 16-án lefordították németre, majd augusztusban francia nyelvre.
A vers kézirata két példányban is fennmaradt. Az egyik példányt az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi, a másik a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában található.
