Sorozatunk előző részében említettük, hogy a 19. században kialakult a közkönyvtárak – a public library – eszménye, amelyek mára – hála a nemzetközi könyvtárszakmai szervezeteknek – világszerte standarddá váltak. A közkönyvtár, ahogy az elnevezés is mutatja a teljes lakosságot szólítja meg kortól, nemtől, nemi identitástól, világnézettől függetlenül. Alapvetően demokratikus berendezkedésű intézmény, amely nem képvisel semmilyen politikai, ideológiai, tudományos, művészeti, vallási irányvonalat, hanem mindegyiket igyekszik reprezentálni gyűjteményével.
A könyvtári törvény (Magyarországon az 1997. évi CXL. tv. a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről) szab keretet a közkönyvtárak működésének és gyakorlatilag állampolgári jogon biztosítja mindenki számára a jogot a könyvtárhasználathoz. Elsődleges küldetése ennek a könyvtártípusnak a gondolatok szabad kifejezésének és befogadásának elősegítése és a közjó szolgálata. A könyvtár állománya és szolgáltatásai mind ezt a cél szolgálják. Legfőbb kommunikációs eszköz az olvasás, mint a kultúra és minden egyéb információ és ismeret megszerzésének egyedülálló módja. Az, hogy manapság mit tekinthetünk olvasásnak, már-már filozófiai eszmefuttatást érdemelne, azonban az információ és ismeretszerzés folyamata már nem korlátozódik többé fizikai adathordozón (legyen az papír vagy akár CD/DVD) rögzített tudásra, egyre több minden érhető el az interneten, nagyrészt a könyvtáraknak és az információs tartalomszolgáltató cégeknek köszönhetően. A hagyományos könyvtári funkciókon felül számos más szolgáltatást is kínálnak a közkönyvtárak: egyrészt közösségi térként működnek, saját egyfajta „kulturális plázaként”, gyermekkönyvtári részleggel rendelkezhetnek, másrészt rendezvények, tanfolyamok lebonyolításában sem utolsók. A közkönyvtárak szolgáltatási portfoliójának gyakorlatilag csak a költségvetés és az ott dolgozó könyvtárosok kreativitása szab határt. További fontos adalék, hogy a közkönyvtáraknak helyismereti anyagokat kell gyűjteniük régióikról, így települési témákban ezek az intézmények szakkönyvtári funkciókat is ellátnak és információs központként működnek.
Méret és funkció szerint Magyarországon jelenleg a következő közkönyvtár-típusokat különböztethetjük meg: megyei hatókörű városi könyvtár, városi könyvtár, községi könyvtár, KSZR szolgáltatóhely. A közkönyvtárak fenntartói a települési önkormányzatok.
A megyei hatókörű városi könyvtárak (megyei könyvtárak vagy megyei és városi könyvtárak) kettős funkciót látnak el. Egyrészt városi könyvtárként szolgálnak a nekik otthont adó megyeszékhely (egyedül a szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár nem megyeszékhelyen működik) számára, másrészt könyvtári ellátórendszert biztosít a körzetükbe tartozó kisebb települések könyvtárainak a Könyvtári Szolgáltató Rendszer – KSZR keretében, valamint gondoskodik a megye könyvtárainak szakmai tanácsadásáról, a megyei statisztikai adatszolgáltatásról, a szakmai továbbképzésről és a könyvtárközi kölcsönzésben történő részvételről.
A KSZR-en kívüli önálló falusi könyvtárak alkotják a községi könyvtárak halmazát, míg értelemszerűen a városi könyvtárak a városi önkormányzatok által fenntartott könyvtárak típusa. Állományuk és szolgáltatásuk mértéke településeik méretét és lélekszámát tükrözi, de elmondható, hogy a közkönyvtári alapszolgáltatások (helyben használat, kölcsönzés, információszolgáltatás, rendezvények, helyismeret) mindenhol igénybe vehetők. Gyakori intézménytípus a művelődési házzal összevont általános művelődési központ (ÁMK) is a hazai falvakban.
A Könyvtári Szolgáltató Rendszer az ötezer fő alatti lélekszámú települések lakóinak biztosít egységes, magas színvonalú közösségi és könyvtári ellátást, valamint információszolgáltatást és korszerű infrastruktúra-fejlesztést. A KSZR ellátás küldetése, hogy lakóhelytől függetlenül minden magyar állampolgár azonos színvonalú könyvtári szolgáltatásban részesüljön, vagyis a legkisebb településen is elérhető legyen mindazon szolgáltatás, ami egy nagyobb közkönyvtárban is megtalálható. Az ellátás tartalmát a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer működéséről szóló 39/2013. (V. 31.) EMMI rendelet 4. §-a határozza meg. A rendszer működtetését a megyei hatókörű városi könyvtárakon kívül a térségi feladatokra alkalmas városi könyvtárak is biztosítják. A KSZR-nek köszönhetően a kistelepülések könyvtárai már többre képesek, mint csupán gyűjteményük kölcsönzése, a szolgáltató könyvtárak segítségével ezek az intézmények a települések közéletének központi kulturális színterévé váltak, komplex könyvtári szolgáltatásokkal. A KSZR szolgáltatóhelyek többsége külön helyiségben/épületben kapott helyet. Ezen kívül több megyei könyvtár által üzemeltet, egyszerre több kistelepülést ellátni képes könyvtárbuszt, amelyek kiváló felszereltséggel bíró mobil könyvtárak és információközpontok. Ezek sokszor olyan hátrányos helyzetű térségekbe is eljutnak, ahol kevésbé elterjedt, vagy épp ismeretlen fogalom az internet.
Összefoglalva a közkönyvtárak…
- mindenkihez szólnak;
- általános gyűjtőkör révén széles dokumentumválasztékot biztosítanak;
- a könyvtári szolgáltatások majdnem teljes repertoárja elérhetővé teszik;
- általános célú tudásközpontok;
- közösségi terek és rendezvényhelyszínek;
- helyismereti gyűjteménnyel rendelkeznek;
közhasznú információs központok, irodai szolgáltatásokkal.
