Kieran Devlin az Independent oldalain fejti ki gondolatait a kocsmákban történő olvasásról. Egyből egy állítással felérő kérdéssel indít: "Miért olyan élvezetes a kocsmában történő olvasás?"
A válasz sokrétű, ugyanakkor a lényeget tekintve nagyon is kézenfekvő, és triviálisan egyszerű: mert olvasni jó! Három alappillér határozza meg az élvezeti értéket: a társadalmi terek vonzereje, az ivás öröme, és az olvasás szentsége.
A szerző természetesen ősi, angol szokásnak tekinti a kocsmákban történő olvasást, és ennek megfelelően hosszasan sorolja a történelem során a pubokhoz szorosan köthető írók, költők névsorát, és a témához köthető műveket. Shakespeare, Dickens, Hemingway, és még sokan mások fémjelzik ezt a furcsa, de mégis létező, több évszázados kapcsolatot. A kocsma helye az irodalomban pont olyan fontos, mint az irodalom helye a kocsmákban.
Örömteli tény, hogy a kocsmákban történő olvasás egy olyan régi, és különös hagyomány, amely a mai napig is képes fejlődni. Könyvtári szempontból nézve szomorú, hogy az utóbbi években viszonylag sok könyvtár kényszerült bezárásra az Egyesült Királyságban. Az így felszabadult állományok egy része eladásra került, jelentős hányaduk adományként él tovább, és ezekből az adományokból nem ritkán az arra fogékony pubok is részesültek. A Yorkshire-i Hudswellben található George & Dragon pub még a könyvtári szolgáltatásokat is megtartotta. Számos kocsmában támogatják a "Végy el egy könyvet, hagyj el egy könyvet!"- mozgalmat, mellyel szintén az olvasás iránti igény fenntartását segítik elő.
Elemezgethetjük, hogy a kellemes tevékenységek puszta kombinációja, az örökletes brit vonások, vagy csupán az elkötelezettségre és tanulásra való igény jelenti a kocsmákban történő olvasás lényegét. Teljesen mindegy. A lényeg abban az egyszerűen csöndes örömben van, amikor finom italokat kortyolgatva, barátok és idegenek között, élvezettel olvasunk.
