Pontosan 265 évvel ezelőtt ezen a napon látta meg a napvilágot a világ zenei életének egyik legnagyobb zsenije, Wolfgang Amadeus Mozart. Ahogy mi magyarok Bécs városát, úgy a bécsi klasszikusokat is erősen sajátunknak érezzük. Nemzeti hovatartozásuk alapján sem Beethoven, sem Mozart, sem pedig Haydn nem volt magyar, de ettől függetlenül ezer szállal kötődtek Magyarországhoz. Ezekről a kapcsolatokról a magyarországi könyvtárak is számos virtuális kiállítást készítettek.
A magyar kapcsolat a legkézenfekvőbb Joseph Haydn esetében. Szülőfaluja, Rohrau, éppen Ausztria és Magyarország régi határfolyója, a Lajta partján fekszik, ahol szabadon keveredtek egymással az osztrák, a magyar, a szlovák, sőt a horvát kultúra elemei – e korai élmények hatását Haydn későbbi műveinek egy-egy „magyaros”, vagy éppen „cigányos” epizódjából is kiérezhetjük.
A zeneszerző huszonnyolc esztendős korában a kor talán legbefolyásosabb magyar nemesi családja, az Esterházy hercegek udvari karmestere lett, s az ő szolgálatukban állva írta meg hatalmas életműve zömét. Bő két évtizeden át maga Haydn is a mai Magyarország területén töltötte az év nagyobb részét. A történelem ráadásul úgy hozta, hogy az Esterházyak egykori kottatárának javát és egyszersmind a Haydn-kéziratok világszerte leggazdagabb gyűjteményét ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Ebből az anyagból készítettek is egy virtuális kiállítást a zeneszerző halálának 200. évfordulója alkalmából.
Beethoven életében szintén fiatal korától kezdve nagy szerepet játszottak a magyarok. A magyar arisztokraták már az első művének az előfizetői között is szerepelnek, akik közül többel is kapcsolatot tartott fenn a mester. Közülük is a legszorosabb magyarországi kapcsolat Brunswickékhoz fűzte, akikkel a család korompai és martonvásári birtokán ismerkedett meg. Ezeket a szálakat a szegedi Somogyi Károly Megyei és Városi Könyvtár tárta fel egy virtuális kiállítás formájában.
A három bécsi klasszikus zeneszerző közül Mozarthoz kötődik az elmúlt évek hazai könyvtári kutatásainak a legnagyobb felfedezése. Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában 2014 tavaszán egy addig ismeretlen Mozart-kéziratra bukkant a gyűjtemény vezetője, Dr. Mikusi Balázs. Minthogy a négyoldalnyi töredék Mozart egyik legismertebb művének, a híres „török indulóval” záruló A-dúr szonátának (K. 331) csaknem felét tartalmazza a szerző eredeti lejegyzésében, a felfedezés rendkívüli érdeklődést váltott ki.
Mozart kézirata az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményéből
A 2014. szeptember 26-i nyilvános bemutató alkalmával Kocsis Zoltán a könyvtár zsúfolásig telt dísztermében egy Mozart korabeli fortepiano kópiáján adta elő a szonátát, immár kiigazítva a mű korábbi kiadásaiban szereplő hibákat, a hírügynökségek beszámolói nyomán pedig a felfedezésről már ezt megelőzően is világszerte részletesen beszámolt a sajtó.
Az azóta sem csillapodó hazai és nemzetközi érdeklődésre való tekintettel az Országos Széchényi Könyvtár mindenki számára hozzáférhetővé tette e különleges értékű kézirat digitális másolatát, hogy a zenerajongók szabadon tanulmányozhassák Mozart eredeti kézírását, a gyakorló muzsikusok és a zenetörténészek pedig összevethessék az A-dúr szonáta eddig használatos kiadásainak kottaszövegét az eredeti szerzői lejegyzéssel.
Hangtár
A 2021. január 22-én, a magyar kultúra napján útjára bocsátott Hangtárban széles körben hozzáférhetővé vált az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtárában őrzött archív hangdokumentumok sokszínű világa. Az adatbázis több mint 2600 hangfelvételt tartalmaz az egyedülállóan gazdag gramofonlemez-gyűjteményből, reprezentatív válogatást kínálva az 1902 és 1962 közötti korszak magyar vonatkozású hangfelvételeiből.
a Török induló Ákom Lajos előadásában /Hangtár/
