Beethoven és Magyarország

Beethoven életében fiatal korától kezdve nagy szerepet játszottak a magyarok. Arisztokratáink már első művének (3 trió zongorára, hegedűre és gordonkára, 1795) előfizetői között szerepelnek.

Az op. 1-re a bécsi Artária zeneműkiadó cég előfizetési felhívást bocsátott ki. A 121 aláíró közül 17 magyar arisztokrata: Almássy, gróf Apponyi, Beleznay, gróf Berényi, gróf Brunswick, gróf Csáky, gróf Cziráky, gróf Erdődy, herceg Esterházy, gróf Esterházy, gróf Hoyos, gróf Illésházy, gróf Keglevich, báró Orczy, gróf Pálffy, báró Podmaniczky és a gróf Zichy család tagjai. A felsoroltakon kívül a gróf Batthyány, Koháry, báró Forray, gróf Balassa és gróf Dezasse családokkal állt szíves viszonyban a fiatal mester, akikkel a bécsi szalonokban, majd Brunswickék korompai és martonvásári birtokán ismerkedett meg.

A zeneművészet ebben az időben csaknem kizárólag az arisztokata családok társadalmában élt, a magyar főúri kastélyokban korán megismerték és megszerették Beethoven zenéjét. Különösen a Brunswick családdal: Ferenccel, Terézzel és Jozefinnel (a negyedik testvér Charlotte még szinte gyermek volt) állt szoros kapcsolatban.

Beethoven magyarországi útjaival a nemzetközi és hazai viszonylatban is sokat foglalkoztak a kutatók. A kutatások jelenlegi állása szerint három út bizonyítható hiteles dokumentumokkal:

Major Ervin kutatásai szerint Beethoven kilenc magyarországi muzsikussal állt kapcsolatban, ezek: Kleinheinz Ferenc, Fusz János, Klein Henrik, Gróf Amadé Tádé, Kirchlehner Ferenc, Heinisch József, Eberl karmester, Ferka Ferenc, Bihari János.

Beethoven természetesen más utatokon is hozzájuthatott a magyar zenéhez; a bécsi zeneműpiacon 1784 óta rendszeresen jelentek meg magyar zeneművek, és az ő művei más csatornákon is elkerülhettek Magyarországra. A mester kétféleképpen élt a magyar tematikával műveiben: egyszerű dallam-átvételként, valamint egyes dallamfordulatok, ritmus-alakzatok vagy hangulat-típusok átvétele, ill. ezek nyomán komponált önálló témák útján.

Beethoven zenéje óriási erővel hatott elsősorban Erkel Ferencre és Mosonyi Mihályra, Liszt Ferencre, Dohnányi Ernőre, Weiner Leóra, de magára Bartók Bélára is.