fiúknak és lányoknak

"Csak egyetlen színt elgondolni tudnék / milyet még nem láttam soha" - írja Weöres Sándor, és Boldizsár Ildikó ciklikus meseregénye mintha kommentár lenne e weöresi sorokhoz. Főhőse a szomorú és magányos Fekete Világkerülő Ember, akinek fogalma sincs a színekről. Színek nélkül élni azonban nemcsak nagyon szomorú, de egyenesen lehetetlen is. A főhős erre nem magától jön rá.

A Csimota Gyermekkönyv Kiadó és az Interkulturális és Irodalmi Centrifuga Alapítvány közös összefogásával figyelemreméltó sorozat indult útjára, az ún. tolerancia-mesék, amelynek tagjai az elfogadásról, a közösségben való létezésről, a hovatartozásról és más erkölcsi kérdésekről tesznek föl elgondolkodtató, szívszorító kérdéseket a gyereknek.

Az önéletrajzi ihletésű regény a vadnyugat hőskorában, az amerikai telepesek földfoglalásának idején játszódik, amikor családok százai kerekedtek fel, hogy az indiánok lakta érintetlen vidéken keressenek megélhetést maguknak. Közéjük tartozott az írónő családja a Wilder família is: édesapa, édesanya, a kislányok, Mary és Laura, valamint a csecsemő Carrie baba.

A Nobel-díjas írónak világsikert és maradandó hírnevet hozó, klasszikussá vált regényében szinte egyetlen tömbből kifaragva jelenik meg a dzsungel, az őserdő áthatolhatatlan sűrűje, titkokat rejtő világa, középpontjában Maugli, a kiszolgáltatott embergyerek felnőtté válásának történetével.

A keleti széllel érkezett meg hajdanán a Banks családhoz a "csudálatos" dadatündér, hogy sok varázslatos kaland után (legalább olyan titokzatosan, mint ahogy érkezett) búcsút vegyen a Banks csemetéktől. De Jane, Michael és az ikrek soha nem hitték, hogy örökre távozott. S igazuk lett.

Ha csupán annyit árulnánk el Mary Poppins-ról, a Banks család új dadájáról, hogy a keleti széllel jött, és hóna alatt szorongatott ernyőjének fogója egy papagájfej, továbbá elmesélnénk azt, hogy nagybátyja, a kopasz és gömbölyű Wigg bácsi, ha kedve úgy hozza, lebeg a levegőben - nos, ezzel még semmit sem mondtunk.

A Balti-tenger partján élő lett és litván nép gazdag folklórjából alkothat képet az olvasó abból a kötetből, amelyben 14 lett 44 litván népmesét talál. A lett részben az európai mesekincsben széltében elterjedt típusú állattörténeteket (Hogyan csapta be a kakas a rókát?, A kutyaokmány), valamint csodaelemeket tartalmazó meséket (Terülj, terülj, asztalkám!, Nagyerejű) találunk.

A Felső-Tisza vidékének népmeséi közül tartalmaz kereken egy tucatot a kötet, Mészöly Miklós és Belia György átdolgozásában, ügyelve arra, hogy megőrizzék a népmesék szókincsét, fordulatait és a népi mesemondás, az élőszó varázsát.

A regény főszereplője, a kilencéves Bruno „fontos munkát végző”, magas rangú apját Ausschwitz parancsnokának nevezik ki és a család kénytelen távozni kényelmes berlini otthonából.

A Móra-válogatások sorában kiemelt hely illeti meg a kötetet, amely kis terjedelme ellenére is a teljes meseírói életművet reprezentálja.

A meseregény főhősei, az időérzék nélküli óra, Pontos Idő, a szőr nélküli szörnyeteg, Venyige II., és az önértékelési zavarral küzdő, egy büdös zokni orráról menekülő Lyuk, hiányzó képességeik és adottságaik pótlásáért szeretnék megtalálni a Bölcs Hiánypótlót.

A kereszt-, másképpen utónevek magyarázatai, az e neveket viselő híres emberek cselekedetei sok embert, sok gyereket érdekelnek. Szeretnék tudni, hogy a saját vagy közvetlen rokonságuk nevei honnan származnak, kik viselték először, s milyen cselekedetek fűződnek ezekhez a hajdani emberekhez. A kiadó most tizennégy gyakori keresztnévhez fűződő legendát bocsát közre, régi írásokból válogatva.