fiúknak és lányoknak

A kötet főszereplője Cicó iskolás lesz. Rajta keresztül nemcsak az ABC betűivel ismerkednek meg a kötetet lapozgató iskolakezdők, de a betűk köré szőtt rövid meséket, a nevető meseóráról, az iskolaorvosnál tett látogatásról, a Lompos pedellusról stb. szóló vidám élménybeszámolókat meghallgatva, számos egyéb hasznos ismeretre is szert tesznek.

A Lovász Andrea szerkesztésében készült, harminchét magyar kortárs szerző (többek között Böszörményi Gyula, Cserna- Szabó András, Darvasi László, Demény Péter, Finy Petra, Jeney Zoltán, Kiss Ottó, Kukorelly Endre, Petőcz András, Scheer Katalin, Szécsi Noémi, Tóth Krisztina, Varró Dániel) írásait tartalmazó gyerekirodalmi antológia az evés témakörét járja körül, azt igazolva, hogy a legtöbb kisg

Jó néhány évtizede jelent meg először a kötet, amely azóta már több kiadást megért. A Réber László színes rajzaival illusztrált könyv lapjain a nagyvárosi kisfiú elpanaszolja, hogy a felnőttek hét közben sosem érnek rá vele játszani, mert dolgoznak. Vajon mit is dolgoznak egész nap?

A mesefüzér főszereplőjének, a kis Magdának történetei egy olyan varázslatos gyerekkort idéznek meg, amikor még minden háztartási kacatnak értéke van: régi, puha rongyokból, vattagubancból labda készül, nyírfaágból fababa, Csálé Kati a rongybaba, pedig apró változtatásokkal naponta más és más mesehős szerepébe bújik.

Magyarország legrégebbi, patinás kiadója 2010 tavaszán Mesetárs címmel új sorozatot indított útjára „így segítendő a legifjabb nemzedék olvasástanulását és az olvasás örömének megtapasztalását”. A sorozat tagjai azonban a nemes célkitűzésen túl szép, ízléses kivitelével is figyelmet érdemelnek.

A nagycsoportos óvodás Pepe, az óvodából hazafelé vezető úton egy piros kis plüss szívet talál. Édesanyja szerint egy varrónő veszíthette el, aki föltehetően tűket tartott benne, édesapja – az adventi ünnepkör idején – úgy véli, biztosan karácsonyfát díszítettek volna vele, míg idősebb testvére, Kata biztos benne, hogy egy, a közeli kórházba tartó kisgyerek ejthette el.

Az eleven, bajkeverő, örökké maszatos kislány figuráját a hetvenes években hívta életre a holland szerzőpáros, de alakja, mulatságos történetei ma is éppoly aktuálisak és szórakoztatóak, mint negyven évvel ezelőtt. Szutyoksári, a vele egykorú gyerekek többségéhez hasonlóan, tele van jó szándékkal, igyekezettel, hogy úgy viselkedjen, ahogyan elvárják tőle, mindig tiszta és rendes legyen.

Az Arany László népmese-gyűjteményéből készült kitűnő válogatás alapjául az 1958-megjelent kötet szolgált, amelyet 1983-ban Magyar népmesék címmel jelentetett meg a Móra Kiadó. A jelen válogatás kettő kivételével az abban foglalt meséket tartalmazza Reich Károly egészoldalas, színes rajzainak kíséretében.

„Volt egyszer egy Mari nevű szekrény. És ebben a szekrényben…” – így vezeti be Mosonyi Aliz mind a harmincöt meséjét, majd kifogyhatatlan fantáziával olyan csuda szekrénylakókról mesél, mint pl.

Az évtizedek óta működő Kaláka zenekar az advent idején házról-házra járó betlehemesek közismert kérdését adta címéül egy karácsonyi hanganyagnak és a hozzátartozó verseskönyvnek.

A címszereplő, Sünimanó - nevével ellentétben nem sün - hanem egy kis manólány, aki tüskésre nyírt frizurájáról kapta a nevét. A történet szerint jó barátságba kerül Csengével, a Csenimanó nevű hétéves kislánnyal.

Négy barát osztozik a nagy erdő egyik fájának tetején fölépített hajlékon. Mindegyikük egyéniség, természetük is jócskán elüt egymástól; Röfi falánk, Kakukk meglehetősen szókimondó, míg Borzas bölcs, Süni pedig szelíd.