Janikovszky Éva (1926-2003)

"Az ikertestvérek mindig nagyon hasonlítanak egymásra... A dakszli ikrek annyira hasonlítanak egymásra, hogy elég, ha csak egy dakszlit képzeltek el, mert a másik ugyanis pontosan ugyanolyan." Bertalan és Barnabás boldog életében ez a hasonlóság volt az egyetlen probléma. Borbála néni és Boldizsár bácsi bizony sokszor összetévesztette a két kutyafiút.

A páros kötet első darabjában (Örülj, hogy fiú) megszólalt az a mama - aki bár lányt szeretett volna - fiút hozott a világra. Elmondta az érveket, amelyek "meg­vigasztalták". A "társkötetben" természetesen más a nézőpont: ami ott érv volt, az itt ellenérv.

A regény főhőse Palócz Vera, szegedi gimnazista, impulzív, csupaszív kamaszlány, akinek lelkében és fejében teljes káosz uralkodik. Vera ugyanis folyamatosan szerelemes, a probléma csak az, hogy egy színész, egy karmester és Kolozs János agrármérnök egyformán érdekli a lányt.

A regény főszereplőjét, Burián Ágnest egymást érik a csalódások: nem veszik fel az egyetemre, majd hirtelen elhatározással beiratkozik az ápolónőképzőbe, de nehezen tud beilleszkedni új osztálytársai közösségébe és a kórház szigorú rendjébe, ráadásul kiábrándul szerelméből a csinos orvostanhallgatóból is.

Janikovszky Éva és a szövegíró méltó szerző társa, Réber László könyvillusztrátor gyermek-felnőtt viszonyt boncolgató meséje voltaképp monológ, pompás epizódok laza füzére, amelyekben egy kisfiú tart tükröt az őt körülvevő felnőttek elé.

Janikovszky Éva történetei Réber László rajzainak kíséretében mindig a felnőtt-gyermek viszonyt ábrázolják, kicsik és nagyok számára egyaránt élvezetesen.

"Amióta nagy vagyok és ütődött és nyegle és idétlen, azóta nem lehet hozzám szólni. De azért szólnak" - jegyzi meg a könyv kamasz hőse, kortárs nevettető, de bosszantó logikájával. S megrajzolja - kizárólag a felnőttek közhelyektől hemzsegő, szülői elfogultságtól átitatott és előítéletektől sem mentes mondatait idézve - saját önarcképét.

A játékos humorral született képes mesekönyv főszereplője a négy-ötéves kisfiú egyes szám első személyben családja, rokonai, a szomszédok egy-egy jellemző állásfoglalását közvetíti. Mind azt várják el tőle, hogy egy rendes gyerekhez méltón elvárásuknak megfelelően viselkedjen, és örömmel tegyen eleget a kérésüknek.

A meseregény főszereplője, Misu, a nyári vakáción lévő kisfiú az öreg bérház minden lakóján segíteni akar: a rémlátó Kamilla kisasszonyon és a pincében lakó derék szenesemberen, Oszkár bácsin éppúgy, mint az aranykoszorús lószerszámkészítőn, Dezső bácsin, vagy az öreg parkőrön, Poldi bácsin.

Az úgy volt ... - kezdi a 70-es években játszódó történetek mesélését Janikovszky Éva könyvének kamasz hőse, ám a szöveg folytatásából az derül ki, hogy - bár napjainkban nem nyomasztja a tizenéveseket a takarékbélyeg-felelősség, az őrsi feladatvállalás terhe, nem kötelező a kertvárosi szociális otthonba tett látogatás- a kamaszgondok évtizedek múltán is ugyanazok maradtak.



Kérdezd
a könyvtárost!