Csukás István (1936-2020)

Csukás István kalandos, gyermekeknek szóló regényeivel mindig lenyűgözi olvasóit.

Vanda, a csintalan kistündér nagyon szeret rosszalkodni. Amikor csak teheti csomót köt a macska farkára, kicsúzlizza a villanykörtét, felrugdossa a szemeteskukát, megrongálja a telefonfülkét, kaviccsal eteti az állatkerti majmokat.

Négy barát osztozik a nagy erdő egyik fájának tetején fölépített hajlékon. Mindegyikük egyéniség, természetük is jócskán elüt egymástól; Röfi falánk, Kakukk meglehetősen szókimondó, míg Borzas bölcs, Süni pedig szelíd.

Pom Pom "bámulatosan tudja változtatni az alakját. Ha akarja olyan, mint a szőrpamacs vagy paróka, vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű, vagy szobafestő ecset, vagy papucs orrán pamutbojt." A kedves és segítőkész mesefigura nemcsak alakját képes változtatni, de érdekes történeteket is tud, és nap, mint nap miközben Picurt kíséri az iskolába, szívesen elő is adja őket.

Furcsa ládát nyikorgatnak végig egy falucska főutcáján; oldalán hatalmas, rikító betűkkel ez áll: "Pintyőke Cirkusz, világszám!". A különös idegen, aki a ládát hurcolja, a cirkusz igazgatója – s egyben a társulat egyetlen tagja. Mondani sem kell, hogy ez nem nevezhető népes társulatnak.

Oriza-Triznyákot, a kóbor macskát és Mirr-Murr kandúrt - Csukás István meseregényeinek tanúsága szerint - igen régi, mély barátság fűzi egymáshoz. A címszereplő mögött ugyan eseményekben gazdag csavargó múlt áll, a hétpróbás kandúr igazi vágyálma azonban még nem telesült. Oriza-Triznyák minden törekvése arra irányul, hogy tagja lehessen a Kóbor Macskák Világszervezetének.

Csukás István legkedvesebb, legsikerültebb meséit és verseit gyűjtötte össze a szépen kivitelezett - Falcione Sarolta kedves, színes rajzaival díszített - kötetben. A Kossuth-díjas író művészetének változatosságát példázó könyv a gyerekek régi ismerőseinek kedves történeteit eleveníti fel.

A címszereplő a meseregény előzményében (Mirr-Murr, a kandúr) sorsát összekötötte Oriza Triznyákkal, a kóbor macskával. Nagy terveik során (pl. hogy bekerüljenek a Kóbor Macskák Világszervezetébe) örök barátság született. A történet most folytatódik: rendre hozza a posta az O.T.

A téli tücsök valamikor nyári tücsök volt, de most a havas téli napokon a meleg kis szobában, egy zsályaillatú hátizsák zsebében csücsülve a régi élmények, a szép meleg nyári napok felidézésével telnek napjai. Az emlékeket az ablak előtt álló öreg írógép betűi hívják elő, amelyeket nem ismerve, a tücsök elkezd tűnődni, mire is emlékeztetik őt a jelek.

A városszéli puhányokat rendre kigúnyoló "természet gyermeke", a Nagy Ho-ho-ho horgász ebben a történetben ismét horgászik. Ám mit tehet télen a mindenre elszánt horgász, amikor a vizek be vannak fagyva?



Kérdezd
a könyvtárost!