Ha valaki megkérdezné az átlag magyar sportrajongót, hogy mit vár a tokiói olimpiai játékoktól, akkor valószínűleg a legtöbben azt válaszolnák, hogy minél többször csendüljön fel a magyar himnusz. Szerencsések vagyunk, hogy a modern kori nyári olimpiai játékok történetében egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy Magyarország himnuszát ne játszották volna le, míg például a szomszédos Ausztria versenyzői Pekingből, Londonból és Rióból is aranyérem nélkül voltak kénytelenek hazatérni. Persze ne legyünk igazságtalanok a sógorokkal, ők elsősorban a téli olimpiákon vitézkednek nagyobb sikerrel. A Himnusz hangjai tehát szerencsére hozzátartoznak a magyarok nyári sportélményeihez. Bízzunk benne, hogy idén sem lesz ez másként. A Könyvtárak.hu-n a magyar himnusz történetét idézzük fel a játékok kezdete előtt.
Kölcsey Ferenc Himnusz, a magyar nép zivataros századaiból című költeménye 1823. január 22-én született. 1844. február 29-én tette közzé a Nemzeti Színház igazgatója, Bartay Endre a pályázatot a mű megzenésítésére. Erkel Ferenc 1844 tavaszának második felére, április-májusra készítette el a pályaművét, amelyet a bizottság június 15-én bírált el. Összesen 13 pályázat érkezett, ebből lett Erkel Ferenc műve a győztes.
Erkel Ferenc a magyar zenei romantika egyik legnagyobb mestere volt, aki nemcsak zeneszerzőként, hanem közéleti emberként is jelentős munkásságot tudhat magáénak. Zongoraművészként és a Nemzeti Színház, majd a Filharmóniai Társaság karnagyaként az európai rangú magyar hangverseny- és operaélet egyik megteremtője, az Országos Daláregyesület élén pedig a kiegyezés utáni hazai kóruskultúra tevékeny előmozdítója volt. Idős korában sem pihent. 65 évesen lett a Zeneakadémia igazgatója, s ebben a minőségében számos utódot, muzsikust nevelt. Az Országos Széchényi Könyvtár 2010-ben Erkel születésének 100. évfordulójára virtuális kiállítással emlékezett meg a zeneszerző munkásságáról.
A Himnuszt kétszer dolgozták át. Először 1938-ban Dohnányi Ernő. Ez lett a sokunk által jól ismert változat, amelyet 2013-ban éppen az Olimpiai játékokon támasztott igények figyelembe vételével dolgozott át a MÁV Szimfonikus zenekar 2013-ban. A 90 másodperces zenekari változat, amely 2016 nyarán Rio de Janeiroban, a nyári olimpiai játékokon hangzott el, közelebb áll Erkel eredeti művéhez és megfelel az olimpiai játékok által támasztott követelményeknek is.
A Himnuszt megelőzően a Rákóczi induló számított a magyar nép első számú zenei szimbólumának és 1844 után is megőrizte a jelentőségét. Az induló az 1867-es kiegyezést követően egyenrangú harmadikként került be a Rózsavölgyi Kiadó A nemzet három dala című nyomtatványába. Az, hogy a 20. század népzenegyűjtői is számos ünnepi alkalom rituális zárószámaként rögzítették a Rákóczi-indulót, azt jelzi, hogy a magyarok közössége hosszú évtizedeken át kiemelt jelentőséget tulajdonított a műnek. Talán ennek is köszönhető, hogy Berlioz műve a II. világháború idején a Budapest I. rádióadó szünetjelének forrásaként is szolgált, és hosszú évtizedeken keresztül a Kossuth rádió napi műsorfolyamának megszokott nyitószáma volt. (A Rákóczi-induló történetét szintén az Országos Széchényi Könyvtár dolgozta fel virtuális kiállítás formájában.)
Bízzunk benne, hogy az idei nyár is Himnuszban bőséges lesz! Amíg pedig nem csendül fel, csak annyit kívánhatunk: Hajrá Magyarok!
