képeskönyv

A gyerekeket egyes szám második személyben megszólító, humort sem nélkülöző kis könyvecskében a látás és a szemüvegesség kérdését járja körül a szerző. Játékos formában ír a rövidlátó nagymamáról, a távollátó nagypapáról, a szemészeti vizsgálatról, a színtévesztésről, és arról, hogy milyen is kisgyerekként szemüvegesnek lenni.

Sok-sok generáció nőtt fel úgy, hogy esténként a Tévé-Macival nézte az elalvás előtti mesét, bizonyára sokan emlékeznek még a mackó már-már rituális gurgulázós fogmosására is. Koch Aurél tervezte a népszerű bábut, amely most megannyi játékos szituációban köszön vissza Bálint Ágnes képeskönyvében.

A tarkabarka képeskönyv főhősei a kuflik. Kik is ők? „Nem is kifli. Nem is kukac.” Van köztük kövér, meg sovány, kicsi és nagy, és mindig jönnek-mennek, de nem tudni honnan hová. Mindig van náluk zsebásó, amivel szükség esetén kufliüreget tudnak maguknak ásni. A rét közepén álló Kupacban hét kufli lakik, akik hosszú, fárasztó vándorlás után kötöttek itt ki.

A korábban a világ legrosszabb alvójának számító kisfiú (ld.: Finy Petra: Lámpalány meséi. Történetek rossz alvókról), a varázslásra képes Rufusz Rafael mostanra elvesztette étvágyát, s a világ legrosszabb evőjévé vált. Ezen segítendő, varázslással életre hívja Bögreurat, aki érdekesebbnél érdekesebb - természetesen evéshez kapcsolódó - történeteket mesél neki.

Lackfi János ezúttal saját családjának hétköznapjait dolgozza fel versbe szedve, Bögre család címmel. A Bögre család hét tagjának, a két szülőnek és az öt gyereknek, Simonnak, Margitnak, Dorottyának, Johannának és Ágnesnek a mindennapjairól – játékról, hisztiről, alvásról, öltözködésről, fényképezésről, videózásról – szóló verseket Pap Kata színpompás rajzai kísérik.

Boribon, a kis barna mackó ezúttal szamócavadászatra indul, ám hiába viszi magával szép sárga kosárkáját, gyümölcs helyett egy pár piros cipőre, egy kék ingre és egy óriási szalmakalapra bukkan útközben. Mindezeket szépen magára is veszi, mígnem találkozik Annipannival, aki viszont éppen ezeket vesztette el.

Gabi és Gyuri, a két testvér abban nagyon hasonlítanak egymásra, hogy igencsak mostohán bánnak a játékaikkal. Boribon, a kis játékmackó is erre a sorsra jut, mert a gyerekek – orvosokat utánozva – felvágják hasát. A mackónak azonban ezután nyoma veszik, és a két gyerek kétségbeesetten kezdi el keresni…

Maros Krisztina szerzőként és illusztrátorként is jegyzi a lírai hangvételű kis kötetet, melynek címadó szereplője málnalekvárfellegek és rózsaködök között lakik, és kunyhójában őrzi a rég elfeledett hangokat és illatokat, a nyári eső koppanását, a frissen sült kalács illatát, a sünök neszezését.

A gyerekek figyelmét már színpompás borítójával felkeltő kötetben a világ különböző pontjairól származó mesék olvashatók Áprily Lajos és Jékely Zoltán kiváló műfordításában, átdolgozásában.

A szerző maga illusztrálta színpompás könyvét, melyben a kuflik újabb kalandjai elevenednek meg. Az elhagyatott rétet, ahol a hét kufli napjai nagyrészét heverészéssel tölti, elönti az özönvízszerű eső. Főhőseink egyre nagyobb aggodalommal figyelik, amint a kufliüregeket ellepi a víz.

A verses mese főhőse, a kis tarkabarka lény nem tudja, ki is ő valójában, ezért útra kél, hogy kiderítse. Szóba elegyedik lovakkal, tehenekkel, halakkal, vízilovakkal, papagájokkal és kutyákkal, ám az állatok rendre kiábrándítják azzal, hogy nem tartozik közéjük: „Mondjátok meg, esengek, kutya vagyok esetleg?” „Csudát!

Bartos Erika ezúttal is maga illusztrálta gyermekeknek szóló verseit. A tarka, kedves illusztrációk remekül illeszkednek a gyermeki lélekhez közelálló témák ihlette versekhez. Család, növények, állatok, városi járművek, csupa-csupa olyasmi, amely nap mint nap foglalkoztatja a gyerekeket.



Kérdezd
a könyvtárost!