A macskákat van, aki nagyon szereti, van, aki nagyon nem: általában nehéz velük szemben hűvösnek maradni. Tény, hogy nagyon nehéz az akaratunkat rájuk erőltetni, hiszen jellemzően függetlenek, önálló akarattal bírnak és a saját kényelmüket, jóérzetüket minden elébe helyezik. Talán ezért tűnnek egoistának és ezért kapják azt a vádat, hogy valójában nem is viszonozzák a szeretetünket.
A macskapártiak és macskaellenesek között nem is szeretnénk igazságot tenni, de néhány adalékkal azért szolgálhatunk a kérdéshez az elmúlt évek, Magyarországon nevezetessé vált könyvtári macskák bemutatásával, melyet mára, a Macskák Világnapjára időzitettünk. A cikk végén mindenki maga döntse el, hogy a cicákról mit gondol. Azzal talán nem árulunk el titkot, hiszen már a témaválasztással is sejtettük, mi magunk nem vagyunk teljesen elfogulatlanok a kérdésben.
Sári Szekszárdról
A legismertebb cicus Sári, a szekszárdi Illyés Gyula Könyvtár macskája országos népszerűségre tett szert. Az önállóságára jellemző, hogy ő maga választotta a könyvtárat lakhelyül és a könyvtárosokat gazdáiul, de ha már egyszer így döntött, később sem állt arrébb, pedig eleinte nagyon aggódtak, hogy elcsatangol, vagy rossz pillanatban kel át a sűrű autóforgalommal bíró belvárosi utcákon. Ha már hűséges maradt, a könyvtárosok nevet adtak neki, biztosították az orvosi ellátását, majd igyekeztek megtalálni a helyét a könyvtári munkákban. Kis túlzással állíthatjuk, hogy szinte egyenrangú könyvtári munkatárs lett a négylábú, ezért a vezetőség egy pillanatban úgy döntött, hogy elkészíti a munkaköri leírását, amelyben egyértelműen rögzítették a feladatait.
Sári munkaköre szerint „könyvtári, terápiás macska”, aki a szervezeti hierarchia csúcsán helyezkedik el, hiszen minden munkatárs a beosztottja. Kötelessége a munkatársak feladatainak irányítása és ellenőrzése, vagyis a reggeli szemle, a takarítási műveletek ellenőrzése és a számítógép egerének megtámadása. Támogatnia kell a dolgozók munkáját, reggel játszania kell. A könyvtár arca kell legyen. Ennek érdekében együtt kell működnie a fotóssal, tűrnie kell a simogatást mind a dolgozóktól, mind az olvasóktól. Cserébe korlátlan pihenés jár neki a fotelban vagy a könyvtárosok székében.
Cicero Mártélyból
A Mártélyi faluház és könyvtár macskája Cicero, aki a szekszárdi történethez hasonlóan maga választotta lakhelyéül az intézményt azzal, hogy 2017 nyarán a könyvtár hátsó bejáratának lábtörlőjére költözött. Ekkor még úgy gondolták a könyvtárosok, hogy jobb helye lenne egy magánszemélynél, ezért igyekeztek neki gazdit találni, de a cicus rendre visszaszökött. Ahogy ez lenni szokott, kénytelenek voltak meghajolni az erős macskaakarat előtt és ha már így alakult, befogadták. A lakosság segítségével sikerült nevet találni neki. A Cicero egyszerre utal a Cicc szóra, amelyre első pillanattól kezdve hallgatott és hát egy könyvtár mégiscsak egy olyan szellemi közeg, ahol helye van egy Ciceronak.
Cili Szentendréről
A Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár macskája szintén maga választotta lakhelyéül az intézményt. A könyvtár épületének külső falán vannak olyan beugrók, amelyek kiválóan védenek a széltől, ezek egyikében vert tanyát Cili. Idős, nagyon rossz egészségi állapotban lévő cica volt. A könyvtárosok tulajdonképpen megmentették, amikor elkezdték etetni és készítettek neki egy kis hajlékot. Cili kinti macska, alapvetően a könyvtár épülete környékén szokott lustálkodni, egerészni és mosolyt csalni az érkező olvasók arcára.
Ő Cili, a szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár macskája, aki éppen a bejárat előtt fogadja az olvasókat (fotó: Bellai László)
Láthatjuk tehát, hogy a könyvtári macska messze nem egyedi eset. A három történet egy dologban közös: a macska mindhárom esetben maga választotta a könyvtárat és még akkor is maradt, ha nem szerették volna. Mi tagadás! Általában nem sikerül ráerőltetni a könyvtárosok akaratát a cicákra. De még így, hogy az ő akaratuk érvényesült, a könyvtárak semmit nem veszítettek. Az alapvetően tiszta és kedves állatok üde színfoltot jelentenek a legtöbb könyvtárban, akiket az olvasók is nagyon szeretnek.
