A szakkönyvtárak feladata valamely tudományterület vagy ismeretág tartalmainak bemutatása, és az ez alapján kialakuló felhasználói kör adott tudományhoz köthető szakmai információs igényének teljes, azonnali és pontos kielégítése. Varga Katalin egyetemi tanár és egykori szakkönyvtár-igazgató definíciója is frappánsan összefoglalja a szakkönyvtárak mibenlétét.
Kialakulásuk története a rovat első részében említett korszakra nyúlik vissza, amikor felbomlott az enciklopédikus könyvtárak eszménye és a bibliotékák specializálódni kezdtek, mivel az elérhető irodalom mennyiségének növekedése miatt lehetetlenné vált az egy helyen mindent gyűjteni elv érvényesítése. A szakkönyvtárak alapszükséglete egy olyan felhasználói csoport és intézmény, amely saját maga fent tud tartani egy könyvtárat, ennélfogva többségük nem önálló intézmény, hanem egy nagyobb szervezet része. Az előzőekben tárgyalt általános feladatkörű könyvtárakkal szemben, amelyek mind nyilvános könyvtárak, a szakkönyvtárak lehetnek nem nyilvános intézmények is, gondolva itt például vállalatok, kutatóközpontok, ipari és katonai létesítmények saját könyvtáraira.
A szakkönyvtárakon belül is többféle könyvtártípust különböztet meg a magyar szakirodalom. Az országos, nyilvános szakkönyvtárak kormányzati szervek, minisztériumok vagy egyéb főhatóságok fenntartásában működnek. Feladatuk az adott szakterület országos információellátásának támogatása, magában foglalva a nemzeti szakirodalom saját szakterületükre releváns példányainak gyűjtését, számbavételét-regisztrációját és megőrzését, szakbibliográfiák és adatbázisok előállítását frissítését, valamint az együttműködést a könyvtári rendszer más elemeivel. Ezen típusú könyvtárak mindegyikének szolgáltatása nyilvános, mindenki számára hozzáférhető. A szakterület iránt érdeklődő valamennyi felhasználó igényeit általában nem is tudja egyetlen szakkönyvtár kielégíteni, ezért az országos szakkönyvtárak együttműködnek az adott szakterület egyéb könyvtáraival, koordinálva adott területen az országos szintű szakkönyvtári szolgáltatásokat. Arra is van példa, hogy egy adott szakterület országos szakkönyvtára, egyben más funkciókat is betölt. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár például a közkönyvtári feladatok mellett egyben a szociológia országos szakkönyvtára, az Országos Széchényi Könyvtár pedig a nemzeti könyvtári feladatok mellett a magyar történelem országos szakkönyvtára.
A kutatóintézeti vagy kutatókönyvtárak kisebb szakkönyvtárak az intézetek munkatársai számára. Feladatuk a kutatások információs bázisának megteremtése és fenntartása, emiatt jelentősen specializált gyűjtemény jellemzi ezeket a szervezeteket. A felsőoktatási könyvtárak is szakkönyvtárnak tekinthetők funkcionális szempontból az egyetemi karok által képviselt tudományterületek tükrében. A vállalatok szakkönyvtárait üzleti szükséglet hívja életre, fennmaradásuk lételeme a piacképes információközvetítés a fenntartó cég számára. Feladatuk közé tartozik a cégvezetés döntéshozatalának támogatása és a munkatársak információs ellátása, így inkább tekinthető információs rendszernek, mint hagyományos értelemben vett könyvtárnak. Egyéb szervezetek, intézmények is tarthatnak fent szakkönyvtárakat munkájuk szakirodalmi és információs szükségleteinek kielégítésére. Jellemzően a múzeumok, bíróságok, levéltárak rendelkeznek saját könyvtárral. Az egyházi gyűjtemények a teológia szakkönyvtáraiként jellemezhetők.
Állományt tekintve a szakterületi specializáción túlmutatva a legnagyobb különbség az általános könyvtárakéhoz képest a tartalmi feltárás mélysége, amely sokkal specifikusabb és pontosabb. Így nem meglepő, hogy az egyes szakterületek szakbibliográfiái és szakirodalmi adatbázisai többnyire szakkönyvtárakban készülnek.
Összefoglalva a szakkönyvtárak…
- egy-egy adott tudományterület irodalmát gyűjtik, szolgáltatják és őrzik meg a könyvtári rendszerben;
- adott tudományterületek információs központjai, egyre több vonatkozó rendezvénnyel;
- az országos szakkönyvtárak nyilvános könyvtárak.
