fiúknak és lányoknak

Almásy Petronella egy öreg malom almáskertjében, egy kényelmesen berendezett almában él, ő ugyanis almaboszorkány. A nyugalmát senki sem zavarja, mióta elüldözte Molnár Gézát és a feleségét, akik nem voltak jó gazdái a kertnek. Egy viharos napon azonban megjelenik egy ingatlanügynök, és megmutatja a molnárházat a kétgyerekes Czukor családnak. Semmi kétség, vészhelyzet van!

A Babaróka sorozat első kötetében Babaróka megannyi hétköznapi, de számára ismeretlen helyzettel találkozik, amivel nem könnyű megküzdenie: amikor Mamaróka dolgozni megy, neki a Kölyökőrzőben kell maradnia idegen felnőttek és más állatkölykök között, és amikor anyukája megbetegszik, megváltozik a jól megszokott napirendje.

„Több énekem nincsen, alattunk a kincsem, tudom én, tudom én, nem leszek mindig szegény.” Ezt a dalocskát énekelgeti Zeréndvár utcáin egy idős bácsi, aki a II. világháborúban egy sérülés következtében elvesztette az emlékezetét. Az ének felkelti egy csapat gyerek figyelmét a 4.

Franciska, a 458-as ajándékosztó felhő angyalkája nehéz helyzetbe került: ha az idei karácsonyi küldetése nem sikerül, a felhőt egyszerű esőfelhővé fokozzák le. Ráadásul egy teljesen kezdő ovis angyalcsapatot osztanak be mellé. Franciska kétségbeesetten próbál úrrá lenni a helyzeten. Mindennek tetejébe egy komisz krampuszcsapat is az ő felhőjét szemeli ki csínytevéseinek helyszínéül.

A kis testvér érkezése az óvodáskorú gyerekek számára izgalmas, ugyanakkor kihívásokkal teli változás. Finyi Petra meséje nekik szól. Az ő nyelvükön, az ő gondolatvilágukat megidézve. A kis testvér születéséről egy tapasztalt „nagy tesó” mesél, ő mutatja be, milyen is az, amikor a kis családi birodalomba egyszer csak belép egy trónkövetelő.

„Hol volt hol, nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, de csak nagyjából két sarokra innen, élt Ali király és Ildi királyné. Bármerre indultak, azonnal hullott a konfetti, durrogtak a pezsgők, lógtak az ablakból az emberek, és odarikkangattak, hogy: – Isten éltesse a mi drága Ali királyunkat! Éljen Ildi királyné! Vivát! – Egyszerűen imádták őket.”

Jem testvérével és édesanyjukkal vidékre költözik, de egyáltalán nem kedveli az új otthonát, hiányzik neki a megszokott városi környezet. Ráadásul az iskolával is nehezen boldogul: nem egyszerű dolog odafigyelnie az órán vagy nyugodtan ülnie, és mintha a betűk is folyton összecserélődnének.

Szilvia az éjszaka közepén hirtelen felriad, és lélegzetelállító látványban van része: egy holdszerű ragyogásba burkolt alak, óriási, fehér, tollas szárnyakkal a hátán, óvatosan lépked fel-alá a szobájában, miközben magában suttog. Amikor Szilvia megszólítja, megijed, majd nagyon meglepődik, hogy a kislány látja őt.

A történet a viktoriánus Angliában játszódik. Élt akkoriban egy Sir Henry Cole nevű úr – köztisztviselő, feltaláló, a South Kensington Múzeum igazgatója –, aki mindig hűséges kutyája, Jim társaságában töltötte napjait. A bájos karácsonyi mesét az ő legendás kapcsolatuk ihlette.

A disztópikus regény olyan jövőben játszódik, ahol az emberek városállamokba zárva, generációkon átívelő adósságcsapdában élnek. A fiatal Vik a városfalon kívüli kolónián nevelkedik édesapjával, távol a városok elnyomásától, bár rendkívül nehéz körülmények között. Édesanyja éppen emiatt már régen visszaköltözött a városba.

Jack legkedvesebb társa a plüssmalaca: már pici korától kezdve vele osztja meg esténként, a takaró alá bújva, örömét és bánatát. Szenteste napján azonban Hollyval, a mostohanővérével annyira heves vitájuk kerekedik, hogy a lány dühében kidobja az autóból a Püsmac névre hallgató malacot. Nagypapa hiába keresi az autópálya mentén, már nem találja, így Jack kap egy új malacot Hollytól.

Minka és a szelek szárnyán utazó kisfiú, Szélvész egyre ritkábban találkoznak, mert a lány iskolás lett és kistestvére született, így kevesebb ideje van a kalandozásra. A fiú egy nap levelet kap Minkától, hogy közeledik a hétvége és kész vannak a leckéi. Így elindulnak hát újabb kalandra.