Nógrádi Gábor (1947)

A kötet hatvanhárom írásában a kamasz lép elénk, aki előtt semmi sem szent, de tekintélyromboló energiái olyan elementáris humorral, életkedvvel párosulnak, hogy sok mindent elnézhetünk neki.

Alighanem minden családban elhangzik néhányszor a szülők szájából, ha a gyerek panaszkodik, hogy nehéz az iskolás élet: Bárcsak a helyedben lennék! De vajon mi történne akkor, ha ez a helycsere valamilyen varázslat folytán a valóságban is megtörténne?

Amióta Mama meghalt Anya szerint a Papa egy kissé elhagyta magát: gondoskodásra van szüksége. Így Papa egy hétvégén hozzájuk költözik, ami Samunak komoly gondot okoz. Egyrészt egyértelműen szereti, másrészt viszont nem tudja elviselni furcsaságait.

Sok gyerek vágya, hogy valamilyen állata legyen, ezeknek az állatoknak (sün, papagáj, teknős, nyúl, hal, egér stb.) nagy része azonban elpusztul a helytelen tartás következtében. Ezért az állatok az írót "kérték fel", hogy fogalmazza meg nevükben a helyes tartás és ápolás mikéntjét.

Nógrádi Gábor Galambnagymama című kötete az elmúlt évtizedek során már sokadik alkalommal lát napvilágot, a „Nagy könyv” versenyben az olvasók által a legjobbnak tartott 100 könyv közé is bekerült.

A szerző regényében kitűnő szatírát ad a szocializmus korának hatalmaskodó kiskirályairól, jelesül az "alig-város" Zeréndvár megalomániás tanácselnökéről és hűséges alattvalóiról. Garai Nándor tanácselnök, aki tucatnál több szervezet, bizottság, szövetkezés tagja, irányítója, toronyházat tervez a község főterének parkja helyén.



Kérdezd
a könyvtárost!