Marék Veronika (1937)

Boribon, a kis barna mackó ezúttal szamócavadászatra indul, ám hiába viszi magával szép sárga kosárkáját, gyümölcs helyett egy pár piros cipőre, egy kék ingre és egy óriási szalmakalapra bukkan útközben. Mindezeket szépen magára is veszi, mígnem találkozik Annipannival, aki viszont éppen ezeket vesztette el.

Boribon megkapja eddigi élete legszebb ajándékát, a színes „luficsokrot”, amelynek hét különféle színű lufija igazán szépen száll a levegőben. Ám a lufik hamar elszállnak, és végül Boribonnak egy sem marad belőlük. Még szerencse, hogy az égen átfutó szivárvány megőrzi a lufik színeit…

A betegség mindig rosszkor jön, pláne akkor, ha a mindig tettre kész Boribont dönti le a lábáról a láz. A mindig izgő-mozgó Boribonnak valóságos sorscsapást jelent az a tény, hogy ágyban kell maradnia, és eközben még szednie kell a sok orvosságot is. Így aztán nagyon lassan múlnak a napok a gyógyulásig.

Gabi és Gyuri, a két testvér abban nagyon hasonlítanak egymásra, hogy igencsak mostohán bánnak a játékaikkal. Boribon, a kis játékmackó is erre a sorsra jut, mert a gyerekek – orvosokat utánozva – felvágják hasát. A mackónak azonban ezután nyoma veszik, és a két gyerek kétségbeesetten kezdi el keresni…

Marék Veronika kedves karácsonyi történetének egy testvérpár a főszereplője. Mire Télapó az ő házukhoz ér, már nem sok ajándék marad a puttonyában, csupán egy labda és egy mackó. Az előbbit Mónikának, az utóbbit pedig a kis Marcinak szánja.

Húsvét idején játszódik az újabb Boribon-történet. Annipanni izgatottan várja a locsolkodókat, és szép hímes tojásokat fest a fiúknak. Boribon is szeretne ebben részt venni, de a kislány szerint ő még kicsi ehhez, úgyhogy csak a tojások adogatása lehet a feladata. Boribon nem nyugszik ebbe bele, elcsen egy tojást, ám azt végül csak egy óriási pacával tudja kidíszíteni.



Kérdezd
a könyvtárost!