Kányádi Sándor (1929-2018)

Az erdélyi költő témái ugyanazok, mint a legtöbb gyermekversnek: az évszakok, a természet, a falusi élet, főképpen az állatok - valóságos mivoltukban éppúgy, mint megszemélyesítve - az iskola. Mindez dallamos, ritmusos sorokkal, tisztán csengő rímekkel megverselve. Janiga József népmesék hangulatát idéző, szép, színes illusztrációi díszítik a kötetet.

A kitűnő erdélyi magyar író kötete híradás egy távoli világból. Versei az erdélyi havasok téli világát idézik meg. Azt a tájat, ahol az erdőrengeteg mélyén, a porzó havon életéért küzd a szarvas (Hallgat az erdő), az Olt vizének mélye nagy csukákat rejteget (Csukástó), és téli estéken sok házacskában jár a guzsaly (Fonogat anyóka).

A mesefüzér darabjai az egyszeri kecske viszontagságait beszélik el. Szó esik a kecske és a macska vetélkedéséről, arról, miként akarnak túljárni egymás eszén, és arról is, hogyan tűri a gazdasszony háziállatai rakoncátlankodását. Ám mire letelik az esztendő, a történetek négylábú, szertelen mesehőséből szelíd, gondos kecskemama válik.

Az igényes kivitelezésű, tetszetős kis kötetben Kányádi Sándor ezúttal legendákat, mondákat, történelmünk jeles alakjainak történeteit meséli újra.

A meseregény egy mezei egér viszontagságainak krónikája; hősét a hideg, őszi eső, a koplalás beűzi a faluba. Tanult egértörténelmet, ezért tudja, hogy a szerencsés házi egeret tele padlás és kamra várja. Ám neki ez a szerencse nem adatik meg; üldözi a macska, és a "háziak" sem fogadják tárt karokkal.

Kányádi Sándor hat verses meséjét (Az elveszett követ; Mátyás-napi vásár; Krumplis mese; Csukástó; Az okos kos; Jámbor medve) tartalmazza a tetszetős kivitelű kötet. Nyelvi leleményesség, játékosság, humor szövi át ezeket a remek ritmikájú, szellemes történeteket.

2004-ben, a költő 75. születésnapjára jelent meg Tarján Tamás szerkesztésében a válogatás, amelyet Fitz József-díjjal tüntettek ki. Százegy verset tartalmaz a kötet nyolc ciklusban (Mi lennék?; Vadcseresznye; Van egy forrás valahol; Kezdődik az iskola; Búcsúzódal; Egyedül a fenyőerdő; Pitty-potty; Megosztom veletek).

A fenségesen magasodó Hargita erdőrengetegei adnak otthont, védelmet, táplálékot - más állatok mellett - Ambrusnak, a medvének és családjának. A Talpas történetekből - Kányádi Sándor ékes, szép magyar nyelven megírt, főként makámában elmondott meséiből - megtudható, miként él egy "talpig becsületes" medve (olyan, mint Ambrus) a hargitai rengetegben.

A természet örök megújulása, az évszakok sajátos arculatát meghatározó növények, a virágok és az állatok Kányádi Sándor gyermekverseinek ihletői. A versek végigvezetnek az egész esztendőn.

Kányádi Sándor meséinek gyűjteménye nemcsak tartalmában értékes, de kivitelezésében is. Csíkszentmihályi Berta rajzai a népművészet motívumaiból merítenek, csakúgy, ahogyan a mesék a népmese elemeiből táplálkoznak. A történetekben vannak népmesei hősök: az eszes szegénylegény és kapzsi gazdája, az ügyes mesterember és az igazságos király (Fából vaskarika).



Kérdezd
a könyvtárost!