Irodalomterápiás foglalkozás indult az Országos Idegennyelvű Könyvtárban. Mivel ilyenkor az önismeret van előtérben, valamint a beszélgetések egy-egy irodalmi mű vagy műrészlet köré épülnek, így mindez Az én (b)irodalma fantázianevet kapta.
Részletesebben az irodalomterápiáról
Az irodalomterápia (hivatalos nevén biblioterápia) a művészetterápiák egyik ága. Elnevezése a görög eredetű biblion (könyv) és therapeia (gyógyítás, segítés, kísérés) összetételéből született. A gyógyítást szerencsésebb, ha nem visszük bele a szókészletünkbe: hiszen valójában nem gyógyítunk, hanem kísérjük a klienseket az önismeret és a személyiségfejlődés útján, közben irodalmi szövegekkel mankót adunk, hogy az ingatag úton levésben őket megtámogassuk. A kliens szótól sem kell megijedni, így hívjuk a csoporttagokat.
Egy irodalomterápiás csoportülésen többnyire kiscsoportban dolgozunk, ami maximum 10-12 főt jelent, időben pedig nagyjából 1,5-2 órára kell számítani. Vannak csoportszabályok – ezek szükségesek a gördülékeny és hatékony közös munka miatt. Általában van egy keret: a kezdő és a záró kör mindig valamilyen aktuális hangulatot feltérképező feladat, amely azt méri fel, hogy a csoporttag milyen hangulatban érkezett a foglalkozásra aznap, hogyan érzi éppen magát a mindennapjaiban és aktuálisan a csoportban. (maci kártyákkal, Dixit kártyákkal kapcsolatos asszociációs feladatok, hangulathőmérőzés*, haikukkal vagy rövid idézetekkel kapcsolatos rövid feladatok, stb.). A kezdő kört követően történik a szöveg megismerése, majd annak közös feldolgozása. Fontos, hogy nem műelemzés történik, mint irodalomórán, hanem saját lelki folyamataink közös értelmezése az adott szöveg segítségével. Tipikus kérdés a „Mit váltott ki benned a szöveg?” vagy a „Milyen gondolataid támadtak a szöveg kapcsán?”. Az optimális eset az, ha a csoporttagok aktívak, de ha valaki csendesebb, ebből kifolyólag keveset szólalna fel, azt is lehet. Viszont minél többet tesznek a csoporttagok a folyamatba, annál többet is tudnak abból kivenni. Vannak különféle írásos, rajzos és egyéb kreatív feladatok, melyek azoknak is teret adhatnak, akik élőszóban nehezebben tudják kifejezni mindazt, ami éppen bennük van. Megmutatni nem kötelező semmilyen alkotást, de az előbbi elvet követve néha azért ajánlott. Rajzos feladatnál például nem baj, ha valaki nem egy Picasso. Nem a technika lényeges, hanem a kifejezett személyes tartalom.
Kiknek ajánlható a módszer?
Mindazoknak, akik életük valamely területén szeretnék kicsit összerendezni a soraikat, esetleg elakadtak valamivel, amiben jól jönne a támogatás. Hétköznapi életviteli nehézségekre kell itt gondolni, amikkel adott emberek adott időben és körülmények között hirtelen nem tudnak egyedül mit kezdeni. Fontos, hogy konkrét receptet nem kap senki a megoldáshoz, de a már említett mankó segítségével rábiceghet a számára megfelelő útra, ahol erőt kapva újra képes lesz szaladni. Ezt az utat tehát mindenki saját maga kell megtalálja, viszont a csoportot vezető irodalomterapeuta, a csoporttagok, a bevitt szöveg és gyakorlatok segítik ebben.
Irodalomterápia az Országos Idegennyelvű Könyvtárban
2021. szeptember 25-én, a könyvtár Nyílt Napján volt az első Az én (b)irodalma alkalom. Ezt követően terv szerint minden hónap első hétfőjén 17 órai kezdettel zajlanak majd a csoportülések (ha adott hónap első hétfője ünnepnapra esne, akkor a második hétfőjén). A csoport nyitott, tehát bárki bármikor csatlakozhat, és bárki bármikor abbahagyhatja a csoport látogatását, ha éppen úgy érzi. Ebből az is következik, hogy nincs állandó létszám állandó tagokkal, valamint az alkalmak nem épülnek egymásra. Helyet a könyvtár Nyelvstúdiója ad, egy kisebb helyiség, ahol 10-15 fő még kényelmesen elfér egy körben, és ahol a sok könyvespolc tele könyvekkel jó alaphangulatot varázsol.
