Kárpát-medence

"A Sajtómúzeum gyűjtőköre – amit célszerűbb lenne inkább "érdeklődési körnek" nevezni, lévén nemcsak saját gyűjteményéről ad számot – célzottan a magyar sajtó huszadik századot megelőző korszakára irányul. Az egészen pontosan kijelölt korszakok: 1705-1867, illetve az 1867 és 1918 közötti évek bizonyos kiadványtípusai.

Az elsősorban magyar nyelvű híradókat, rádió- és sajtófigyeléseket, értékes film-, fotó- és hanganyagokat felvonultató gyűjtemény napról napra dokumentálja az átmenet egy évét Magyarországon és a régióban. A számtalan nézőpont kronologikus rendben való közlése érdekes keresztmetszetben láttatja a kibontakozó eseményeket.

Az 1956-os magyar forradalomról és annak külföldi visszhangjáról szóló, angol nyelvű szöveges dokumentumok, fotók és filmek gyűjteménye, amely különböző archívumokban őrzött forrásokat hoz össze és helyez új megvilágításba.

Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára őrzi azt a két fonográfhengert, melyekre Kossuth Lajosnak az aradi vértanúk emlékművének felavatására szánt ünnepi beszédét rögzítették. A történelmi hangfelvételt két pesti vállalkozó, Felner Károly és Barna Tivadar készítették 1890. szeptember 20-án Torinóban.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király... Mennyi csodálatosan szép mese kezdődik ezekkel a szavakkal! Vajon miért volt fontos őseinknek, hogy meséket őrizzenek meg és adjanak tovább az emberemlékezet számára – a mi számunkra – bölcs és jó uralkodókról, igazságos királyokról?

A céh egy településen lakó és ugyanazon vagy hasonló mesterséget űző, termelő vagy szolgáltató kézműves iparosok gazdasági érdekvédelmi tömörülése. Az európai céheket a városfejlődés hívta életre a 11–12. században, amikor a mezőgazdaság és az ipar között kialakult munkamegosztás szükségessé tette a kézművesek érdekvédelmének megszervezését.

1833. február 15-én múlt 175 éve, hogy mai tudásunk szerint Kassán először bemutatták Katona József Bánk bánját. A mű rögös utat járt be, míg az ősbemutatóra sor került – szerzője ekkor már csaknem 3 éve a sírban pihent – s további színpadi életét is állandó, meg-megújuló viták kereszttüzében élte.

„Joseph Haydn (1732–1809) osztrák zeneszerző, a Mozart és Beethoven nevével fémjelzett bécsi klasszika harmadik óriása” – valami ilyesfélét tanultunk iskoláskorunkban, s olvashatunk a legtöbb lexikonban. Mégis, Haydn kicsit a miénk, magyaroké is.

Erkel Ferenc a magyar zenei romantika egyik legnagyobb mestere volt, aki nemcsak zeneszerzőként, hanem közéleti emberként is hatalmas feladatot vállalt magára. Magyar történeti tárgyú operáival egy hiányzó zenés történeti „eposz” nagyszabású fejezeteit hívta életre. Kölcsey Ferenc Hymnus című költeményének megzenésítésével a reformkori magyarság legbensőbb hangján szólalt meg.

Az Országos Széchényi Könyvtár a 2011-es Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmából rendezett kiállításával MIROSLAV KRLEŽA (1893–1981) halálának közelgő harmincadik évfordulója előtt tisztelgett. A könyvtár Nemzeti Ereklye Kiállítóterében bemutatott tárlat ünnepélyes keretek között nyílt meg 2011. március 23-án, és 2011. június 30-ig várta a látogatókat.

Az Országos Széchényi Könyvtár Weöres Sándor születésének 100. évfordulójára emlékező kiállítása (2013. szeptember 17– november 17.) Illés Árpád és Weöres Sándor barátságát, alkotói kapcsolatát mutatta be.

Gróf Széchényi Ferenc (1754–1820) 1802. november 25-én írta alá Bécsben azt az okiratot, mellyel gyűjteményeit – így térképgyűjteményét is – a hazának adományozta. Míg Európa nyugati felén a nemzeti gyűjtemények jobbára királyi és fejedelmi könyvtárakból fejlődtek ki, a kontinens középső részén inkább társadalmi vagy magánkezdeményezésre jöttek létre.



Kérdezd
a könyvtárost!