Rovatunk a könyvtártípusokat összegző sorozatának végállomásához érkezünk és megnézzük, hogy a különböző könyvtártípusok hogyan állnak össze, egymást segítő egységes szolgáltatási rendszerré.
Elsőként fontos megemlíteni, hogy a könyvtári rendszer nem egy uniformizált, szervezetszerű együttműködés, sokkal inkább a különböző típusú könyvtárak egymást kiegészítő tevékenységének összesítő hatása. Léteznek azonban olyan központi szolgáltatások, amelyek létfontosságúak ahhoz, hogy a különböző könyvtárak rendszerben tudjanak együttműködni. A nemzeti könyvtár sok tekintetben a könyvtári rendszer agya. A közkönyvtárak regionális felosztásban, településenként képeznek hálózatot, míg a szakkönyvtárak az egyes tudományterületeket fogják közre, közösen a felsőoktatási könyvtárakkal.
Az egyik ilyen együttműködési forma a nemzeti könyvtáraknál is említett köteles példányok rendszere. Magyarországon a kiadóknak könyvekből hat példányt kell továbbítaniuk a könyvtári rendszer részére. Ezek a nemzeti könyvtárakban (az Országos Széchényi Könyvtár és a Debreceni Egyetem Egyetemi Könyvtára) és a kötet témájától, kiadási helyétől függően az illetékes közkönyvtárakban vagy nyilvános országos szakkönyvtárakban kerülnek archiválásra.
A könyvtári rendszer másik nélkülözhetetlen eleme a bibliográfiai számbavétel. A nemzeti bibliográfia gyarapítása mellett országos központi katalógusra is szükség van, amelyben lelőhely-nyilvántartást vezetnek. Utóbbi mutatja meg gyakorlatilag, hogy melyik könyvtárban, melyik dokumentum található meg. Magyarországon ezt a szerepet a Magyar Országos Közös Katalógus, a MOKKA látja el. Az Egyesült Államokban működik az Online Computer Library Center – OCLC, illetve ennek Worldcat névre hallgató közös katalógusa, amely már immáron globálisan nyújt egyre több és több csatlakozó könyvtár segítségével hatalmas méretű lelőhely-szolgáltatást. Mivel a bibliográfiai adatok leírása nemzetközi szabvány alapján történik, az egyes országos bibliográfiák együttesen megvalósítják az egyetemes bibliográfiai számbavétel eszményét, vagyis gyakorlatilag a világ teljes dokumentumtermése ismertté válik a könyvtárak együttműködő munkájának gyümölcseként. Az országos lelőhely-nyilvántartások teszik lehetővé a könyvtárak rendszerszintű együttműködésének következő elemét, a könyvtárközi kölcsönzést. Ennek legfőbb érdeme, hogy a könyvtári rendszer bármely tagintézménye igényelhet olvasói számára egy a saját gyűjteményében nem szereplő dokumentumot, akár külföldről is, postai úton vagy elektronikusan továbbítva. Magyarországon erre a MOKKA-val összevont Országos Dokumentumellátó Rendszer (ODR) hivatott a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár működtetésében.
A könyvtári rendszer fontos feladata még, hogy információt közöljön az elérhető könyvtári szolgáltatásokról. Ennek egyik új eleme ez a webportál is, amelyről elérhető a Könyvtári Intézet gondozásában működő Nyilvános Könyvtárak Jegyzéke, illetve a Magyarországi Könyvtárak Adatbázisa. A Könyvtári Intézet ezen felül gondoskodik a kulturális szféra statisztikai adatszolgáltatásáról a KULTSTAT révén. Ahogy korábban említettük, ezeket a központi szolgáltatásokat általában a nemzeti könyvtár biztosítja a könyvtári rendszer számára.
A könyvtári rendszer részei továbbá a könyvtárszakmai szervezetek. Magyarországon a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) a szakma érdekképviseleti szerve. Nemzetközi szinten a Könyvtári Egyesületek Nemzetközi Szövetsége (IFLA) fogja össze ezeket a szervezeteket.
Egy ország könyvtári rendszere összefoglalva…
- földrajzi illetőség és tudományterületi felosztás szerinti könyvtári együttműködés;
- regisztrálja egy ország elérhető dokumentumállományát;
- könyvtárközi kölcsönzést biztosít;
- információkat szolgáltat a könyvtári rendszerről és magukról a könyvtárakról.
