Bosnyák Viktória (1966)

A történet egy iskolai könyvtárban játszódik. Aranka néni, a könyvtárosnő folyamatosan azon kesereg, hogy egyetlen olvasója van csupán, Jóhegyi Laci. A Jóhegyi családnév németül Gutenberg, így aztán egyre biztosabbá válik, hogy Laci a könyvnyomtatás atyjának kései utóda.

A Tündérboszorkány-trilógia második kötetében az ötödikes főszereplők új osztályfőnököt kapnak, méghozzá a rettegett tornatanár, a gyerekek által csak Klott Gatyának csúfolt Klott Kálmán személyében. A gyerekek mélységesen elkeserednek emiatt, és felkészülnek arra, hogy ez lesz a legrettenetesebb iskolaévük. Sztrájkot terveznek, miközben egyikük titkos nyomozásba kezd a zord pedagógus után.

Bár Bosnyák Viktória mesekönyvet írt, nem titkolt szándéka azonban az volt, hogy a helyesírás útvesztőiben kalauzolja a kisiskolásokat. Mosó Masa mosodáján és a Gőgös Gúnár Gedeonon már felnőtt néhány nemzedék, így talán érdemes azon elgondolkodni, hogy frissíteni kellene az e témában preferált könyvek körét.

A diszlexiával foglalkozó Meixner Alapítvány ajánlásával ellátott, kedves mese főhőse az első osztályos Tomi, aki nagyon okos kisfiú, de az otthonán kívül sehol sem mer megszólalni, még az iskolában sem. Az iskolában élő manók között is akad egy, az eszes és szeretetreméltó Dzseki , aki szintén hasonló cipőben jár.

A „se nem szögletes, se nem kerek erdő” lakóinak történetét meséli el a szerző, ezzel alkalmat teremtve arra, hogy a gyerekek a magyar helyesírás (főként a tulajdonnevek) szabályaival megismerkedjenek. Amikor ugyanis az erdő közössége egy Széchenyi István nevű sassal bővül, az igencsak művel bagoly arra döbbenti rá társait, hogy az erdő lakóinak ezidáig csak egy neve volt.



Kérdezd
a könyvtárost!