Az aranyecset

Nemes Nagy Ágnes „keleti meséjének” főszereplője a korán árvaságra jutó kisfiú, Szádelit. A fiú rőzseszedőként keresi kenyerét, de festő szeretne lenni. Egyik éjjel álmában ősz öregember jelenik meg, és csodálatos ecsettel ajándékozza meg: amit fest, az megelevenedik, valósággá válik. Segítségével Szádelit otthonra, barátokra lel, ételt fest magának, ha éhes, és jó meleg kályhát pingál, ha fázik. Ám a varázslatos aranyecset csak jó célok érdekében szolgál. Nem teljesíti a földesúr öncélú kérését, és pórul jár a kapzsi, telhetetlen császár is, amikor égig érő aranyhegyet, aranytéglából aranyfalat akar magának festetni. A hegy leomlik, az aranyfal veszedelmes óriáskígyóként kel életre, majd amikor végtelen tengeren úszó vitorlást követel, betelik sorsa: az aranyecset nyomában keletkező enyhe szellő tomboló viharrá fokozódik, és elpusztítja a császárt és mértéktelennek vélt hatalmát. Szádelit – a művészet teremtő erejének allegóriájaként is olvasható – fordulatos kalandokban bővelkedő története Schall Eszter színes illusztrációi kíséretében kel életre.