5

A szép és színvonalas kiállítású igényes válogatás a legkisebbeknek készült.

A főszereplő kislegény egy napon nekiindul, hogy körülnézzen a nagyvilágban. Útravalóul csak a Tamás bácsitól kapott fél pár bakancsot viszi magával, amely öreg barátja szerint „biztos, hogy szerencsét és sikert hoz viselőjének”.

Az először 1955-ben kiadott mesegyűjtemény átdolgozott és bővített kiadása szinte az egész világirodalomból merít. Az európai meseirodalom mellett egzotikus vidékek meséi is szerepelnek benne (eszkimó, kínai, koreai, tibeti, japán, ghánai, algériai mesék).

Tóth Krisztina gyermekverseit formabontó módon jelentette meg a Csimota Kiadó: az óvodáskorú Marciról írott és a neki szóló versek izgalmas vizuális anyag kíséretében, tíz, könnyen forgatható füzetkében kaptak helyet, amelyek egy kis bőröndbe is beletehetők.

A szép kivitelű kötet összeállítója, Pobozsnyi Ágnes klasszikus és kortárs költőink legszebb gyermekverseiből válogatott tarka csokorra valót.

A szerző, aki egyben illusztrátora is történeteinek, utánozhatatlan humorral, bájjal és találékonysággal eleveníti meg két főhősének: az öreg Pettsonnak és macskájának, Findusznak a történeteit. A felnőtteknek is jó szórakozást ígérő, többkötetes mesefolyam szereplőit mulatságosabbnál mulatságosabb színes rajzok keltik életre.

Orbán Ottó rövid, mondókaszerű, ritmusos gyermekversei a kisgyermek érzelem- és gondolatvilágát tükrözve többnyire a világ rejtelmeiről - növényekről, állatokról, játékokról és távoli országok elképzelt életéről - szólnak. Néhány kedves versében lányain, Eszteren és Katin keresztül megélt, az édesapának kedves jelenetek, helyzetek, élmények kelnek életre.

A meseországot, a képzelet birodalmát benépesítő lények között van valaki, akinek az a feladata, hogy vigyázza a kisgyerekek álmait, hogy megfutamítsa az édes álmot rémálommá változtató, rossz szándékú szellemlényeket. Bátorság, akaraterő kell ahhoz, hogy valaki betölthesse ezt a nemes hivatást.

T. Aszódi Éva versválogatással, Kovács Tamás egészoldalas, színes rajzokkal köszönti a karácsonyt; a karcsú kötet tartalmi gazdagságában, rajzai ihletettségében méltó a szeretet ünnepéhez.

A szerzőtől megszokott stílusú, humoros, eredeti rajzokkal illusztrált kötet főhőse, Nagypapa kalapvadászatra indul, ugyanis kedvenc fejfedőjének egyik napról a másikra lába kél. Nagypapa nagyon dühös, hiszen reggelente mindig az volt az első dolga, hogy felvegye a kalpagját, este pedig az utolsó mozdulata, amikor azt az éjjeli lámpájára akasztotta.

A gyerekeket egyes szám második személyben megszólító, humort sem nélkülöző kis könyvecskében a látás és a szemüvegesség kérdését járja körül a szerző. Játékos formában ír a rövidlátó nagymamáról, a távollátó nagypapáról, a szemészeti vizsgálatról, a színtévesztésről, és arról, hogy milyen is kisgyerekként szemüvegesnek lenni.

A német író-grafikus közkedvelt történeteinek főszereplői, a két jó barát, Kistigris és Kismackó, akár a csodálatos ország, Panama felé erednek útnak (De gyönyörű Panama!), akár kincset keresni indulnak el (Menjünk együtt kincset keresni!), minden viszontagságon át megőrzik szilárd véleményüket, hogy az élet csodaszép, ha az embernek van egy barátja, akire számítani lehet a bajban.