Az elefántkölyök

Kipling állatmeséinek legtöbbje eredettörténet. Hogyan lett púpos a teve, Hogyan kapta az orrszarvú a bőrét, Hogyan szerezte a leopárd a foltjait, kenguru az ugrani tudását (Kenguru apó története). Nem „bölcs” mesék ezek, állatbőrbe bújt emberi tulajdonságokról, és nem is varázsmesék, mert a csodákban és a csodálatos keletkezésekben mindig érezzük a képtelenséget és a képtelenség humorát. Ezt a remek, képtelen „angol” humort példázza a kötet címadó meséje is. „Valaha réges-régen az elefántnak csak akkora orra volt, mint egy csizmácska. Egyszer született egy hallatlanul kíváncsi kölyökelefánt, és meg akart ismerkedni a krokodillal. Addig kutatott, keresett, amíg olyan közeli ismeretségbe keveredett a szörnyeteggel, hogy csizmányi orrocskáját hosszú ormánnyá alakította. Így lett az elefántnak ormánya” (Az elefántkölyök). A világhírű író állatmeséinek mostani kiadását Sajdik Ferenc szellemes rajzai díszítik.