Kiss Ottó (1963)

A kötet verseinek elbeszélője egy óvodáskorú kisfiú, aki a skandináv gyermekköltemények egyszerűségét, fanyar iróniáját, életbölcsességét idéző hangnemben szól a körülötte levő világról, hétköznapi történésekről: anyáról és apáról, a munkáról, a játékról, a tanulásról, az óvodai életről és a kedves játszótárs, Emese alakjában színre lépő első szerelemről: „Emesének tegnap jól meghúzkodtam a haj

A kötet Kiss Ottó Emese almája címmel megjelent gyerekkönyve párjának tekinthető: azonos hangnemben íródott, a versek elbeszélője szintén egy óvodáskorú kisgyerek, ez alkalommal egy kislány.

Ati az idős Ármin bácsitól megtudja, hogy a Hold nem véletlenül világít olyan szép fényesen minden éjszaka: Hanna kisasszonynak köszönhető a nagy fényesség, az ő feladata minden este fölkapcsolni a holdlámpákat. Ati is szeretné meglátogatni a tündért, ám Ármin bácsi szerint még nem jött el az ideje.

Két hétre érkeznek a távol élő, ritkán látott nagyszülők, de a gyerek „főhős” nem nagy lelkesedéssel fogadja a hírt : „Fogalmam sincs, / hogy mit lehet majd velük addig csinálni”.

Tizenöt, ízig-vérig mai mesenovellát tartalmaz Kiss Ottó újabb kötete. A rövid kis történetek egyszerre ironikusak, abszurdak és egyszerűek, s nem nélkülözik a humort sem.

Kiss Ottó mesekönyveiben általában az érzelmekre esik a hangsúly, ritkán ír általa megélt gyerekkori élményekről. Ám az Ati repülni tanul című kötet megjelenésekor készített interjú során úgy nyilatkozott, ez alkalommal kivételt tett: valós, saját gyerekkori élményét „mentette át” a mesébe. Miként válik valóra egy gyerekkori álom?



Kérdezd
a könyvtárost!