A nyilvános könyvtárak egyik legalapvetőbb szolgáltatása az állomány helyben használata, amelyet a könyvtári törvény szavatol minden állampolgár számára, így feláras beiratkozás nélkül, látogatójeggyel vagy regisztrációs jeggyel is igénybe vehető. A legtöbb nyilvános könyvtárban a helyben használat és a kölcsönzés egymás mellett meglévő párhuzamos szolgáltatási módok, azonban az olyan védett gyűjteményrészek igénybe vétele, mint például a helyismereti anyagok és különgyűjtemények, a legtöbb esetben helyben használatra szorítkozik, általában egy erre kijelölt, elmélyülésre szánt olvasóteremben.
A helyben használat hagyományosan könyv vagy folyóirat/újság könyvtáron belüli olvasását jelenti, manapság kiegészülve a publikus WiFi-eléréssel, vagy akár DVD-filmek megtekintésével. A helyben használathoz és a kölcsönzésekhez a dokumentumok kiválasztását az úgynevezett szabadpolcos könyvtár biztosítja, ahonnan az olvasók szabadon vehetik magukhoz a könyvtári dokumentumokat. Persze ilyenkor a könyvtárosok táblákon biztatják őket, hogy a pontos raktári rend fenntartása érdekében ne próbálják visszasorolni a könyveket a polcra, hagyják nyugodtan a használt dokumentumokat az asztalokon. Erre a tipikusnak mondható raktározási kihívásra nyújt megoldást az egyes kötetek rádiófrekvenciás azonosítása, amely „megmondja” a könyvtárosnak – pontosabban az általa használt eszköznek – hogy az adott mű pontosan a helyén van-e a polcon. Mivel a könyvtárak széles könyvválasztékkal rendelkeznek és a sajtótermékek bő palettáját járatják, minden olvasni vágyó ember találhat kedvére valót az állományból.
A 21. századi nyilvános könyvtár közösségi térré is válik, találkozóhellyé, ahol már nem feltétlenül az elmélyült, csendes olvasás dominál. Persze utóbbi tevékenységre továbbra is ott vannak az olvasó- illetve kutatótermek. A közösségi funkciót egyre több rendezvény erősíti a könyvtárban, és immáron ezek sem szorítkoznak a hagyományos könyvbemutatókra és író-olvasó találkozókra. Többnyire továbbra is az olvasás a központi téma, de rendezvények és foglalkozások tekintetében egyre inkább a könyvtárosok kreativitása szab határt a tematikának.
További beiratkozást nem igénylő alapszolgáltatás a könyvtárra és a könyvtári rendszerre vonatkozó általános tájékoztatás, a könyvtári katalógusok használata. A könyvtári tájékoztatás, vagyis a referensz, könyvtáranként eltérő mélységben képes választ adni az olvasók kérdéseire. A Google korában háttérbe húzódik a tényinformációt kérő tudakozó-jelleg, előtérbe helyezve a szakirodalmat igénylő kérdéseket és az olyan közhasznú információ-szolgáltatást, amely álláskereséshez, állampolgári ismeretekhez (pl. Ügyfélkapu használata), jogszabályok előkereséséhez nyújt segítséget.
Amennyiben a könyvtár regisztrációt kér a helyben használathoz, a könyvtári törvény feltételeit követve a beiratkozáshoz személyazonosító adatok és érvényes lakcímkártya szükségeltetik.
Összegezve tehát, mit is csinálhatunk beiratkozás nélkül egy nyilvános könyvtárban?
- Olvashatunk!
- Használhatjuk a könyvtár katalógusát;
- Információt kérhetünk!
- Találkozhatunk másokkal!
- Rendezvényen vehetünk részt!
Ezen kívül egyes könyvtáraktól függően:
- Lehet, hogy nincs is beiratkozási díj! Erre jó példa a városi könyvtár Orosházán, ahol csupán regisztráció szükséges a könyvtári szolgáltatások igénybe vételéhez;
- Nézhetünk filmet, használhatunk publikus WiFi-t!