Szép Magdolna

A jeles erdélyi folklorista, a Maros megyei Kibéd meséinek földolgozója ismét gyarapította a Kis-Küküllő mentén fekvő falu ma is elven szájhagyományozású prózakincsének maradandóan rögzített anyagát. A többnyire idős emberektől fölgyűjtött harminc népmese a prózai folklór csaknem minden típusát reprezentálja helyi változatban. Az állatmesékben megjelenített igazságtevő szándék (A kecske és a farkas) és a jóindulattal visszaélő gonoszság (A suhanc kígyó), a Mátyás király megtestesítette igazság­osztó szigor (Mátyás király és a napszámos; Mátyás király és a dúsgazdag ember), az erkölcsi alapértékekre tanító példázat (Mese Igazságról és Hamisságról) - a magyar népmesekincs morális vonatkozásait tükrözi; azt, hogy a szájhagyománynak nem pusztán a hosszú téli esték egyhangúságát föloldani hivatott szórakoztató funkciója volt, de nagyon is közösségi hivatású műfajként él ma is: erkölcsi alapértékek generá­ciós átörökítését szolgálja. A Kárpát-medence magyar nyelvterületein mindenütt előforduló "klasszikus" szerkezetű és motivikájú tündérmesék (A kígyóból lett királyfi), varázsmesék (A csodálatos zsebkendő) és csodás "karriertörténetek" (A szegény fiúból király lesz) mellett külön csoportot képeznek azok a többnyire emblematikus szövegezésű történetek, amelyek a köznapi élet jelenségeinek vagy egy-egy munka- folyamat (A malomkövek beszéde) epikus illusztrációi, netán érzékelhetően anekdotikus erede­tűek (A gazdag asszony lisztje). Ráduly János a közérthetőség érdekében nem eredeti dialektusban, s annak meg­felelő fonetikus átírásban közli a mesék szövegét, hanem az irodalmi, illetve köznyelv szólamán, s a kikerülhetetlen tájszavak, archaizmusok magyarázatait a kötet végén megadja. Ugyanakkor megőrzi a mesemondók eredeti szófűzését és a székely tájnyelv grammatikai sajátosságait. A kötet értéke a neves erdélyi grafikus, Sipos László bizarr maiságot árasztó, zárt formákat és mértanias vonalvezetést idéző, a komplex jelentéstartalmakat érzékeltető rajzainak sorozata.