A kőoroszlán szíve

„Az oroszlánok nem egyformák. A szobororoszlánok sem. Van, amelyik csak áll, és néz. És van, amelyik cselekvésre szánja el magát. Több dolog van a szívében, mint sejtenéd.”
Az 5. a osztály restaurátorműhely-látogatásra megy, ahol a Lánchíd oroszlánjain dolgozik az osztályba járó Leó nagybátyja, Szegedi Balázs, aki mesél nekik a szobrokról, azok készítőjéről és a hozzájuk kapcsolódó városi legendákról. Amikor Leó egyedül marad az oroszlánokkal, végképp elkeseredik saját félénkségén, mert nem tud visszavágni az őt bántó osztálytársának, Rolandnak, aki nemrég még a legjobb barátja volt. Eközben az oroszlánok a műhely csendjében életre kelnek, és saját történeteikkel próbálnak bátorságot önteni Leóba. Az igazi bátorságot a fiú a negyedik, a társainál sokkal csöndesebb, visszafogottabb oroszlán történetéből ismeri meg, amelyhez kapcsolódik egy II. világháborús napló is, aminek a bejegyzéseit egy kisfiú készítette 1944–1945 fordulóján. Ki volt ez a kisfiú, és a naplóban írt történet hogyan köti össze a múltat és a jelent? Megváltozhat-e még Roland és Leó kapcsolata? Mit rejt a kőoroszlán szíve? A kötet végére mindenre választ kapunk.

Jól olvasható, tartalmas és nem túl hosszú történet kiskamaszoknak, amely az őket érintő hétköznapi dolgok mellett érdekes információkat tartalmaz a Lánchíd oroszlánjairól, és megrendítő eseményeket mutat be a II. világháború néhány hónapjából.