Kököjszi és Bobojsza

A reális és a mesevilág motívumait megkapó humorral ötvözi Török Sándor először 1939-ben megjelent meseregénye. A két törpe, a vékony hangú Kököjszi és a vastag hangú Bobojsza selyemvitorlás, zászlós, lámpásos kis hajójukon, a Szent Kristófon jelennek meg esténként a történetbeli kisfiúnál, s viszik magukkal csodás kalandok felé. Mert a törpék afféle tündéri keresztapaságot vállaltak a kisfiú felett. Már megszületése előtt tevékenykedtek, de akkor még kizárólag a szülőkre terjedt ki gondoskodásuk. A kisgyerek megérkezését követően minden percét figyelemmel kísérték, s ahogy nyiladozik Andris értelme, úgy gazdagodnak az élmények is, amelyekben a törpék jóvoltából részesül. A csodálatos hajó elröpíti utasait az Időkirály birodalmába, eljuttatja az álomboltba, az Emlékezés szigetére. A törpék kisgyermekek mellett teljesített szolgálata az évek múlásával lejár; Andrisnak már a saját lábán kell megállnia, de – hála a törpéknek – minden jel arra mutat, hogy ez sikerülni fog.