Török Sándor (1904-1985)

A reális és a mesevilág motívumait megkapó humorral ötvözi Török Sándor először 1939-ben megjelent meseregénye. A két törpe, a vékony hangú Kököjszi és a vastag hangú Bobojsza selyemvitorlás, zászlós, lámpásos kis hajójukon, a Szent Kristófon jelennek meg esténként a történetbeli kisfiúnál, s viszik magukkal csodás kalandok felé.

Török Sándor Kököjszi és Bobojsza című meseregényéből megismert jólelkű törpék, a csupasz képű, mosolygós, vékony hangú Kököjszi, és a szakállas, morcos, vastag hangú Bobojsza a történet folytatásában már nemcsak Andris álmára vigyáznak, hanem esténként csetlő-botló kishúgát, Pannit is elrepítik a mesék világába.

Török Sándor 1934-ben kiadott, de az elmúlt évtizedek során méltatlanul feledésbe merült meséskötetét akárcsak az író többi népszerű művét, mint a Csilicsala csodáit vagy a Kököjszi és Bobojszát derű és jókedv, a gyermekek iránt megértés és a felnőttek értetlenkedéseivel szembeni elnézés jellemzi. A kötetbe foglalt tizenhat mese életre kelt és önmagukat pontosan jellemző tárgyakról szólnak.

Csilicsala bácsi foglalkozására nézve varázsló, a bajba jutott gyerekek gyámolítója és őrzője, akinek mindig bőven akad dolga. Török Sándor lazán összefüggő történeteinek állandó főszereplője, Balogh Gyuszi is lépten-nyomon valami kalamajkába keveredik. Egyszer becsúzlizza a tanári szoba ablakát, máskor csavargásával ejti kétségbe a családját.



Kérdezd
a könyvtárost!