Az úgy volt...

Ez a funkció csak bejelentkezett felhasználóknak érhető el.

Bejelentkezés

Az úgy volt...

Kiadó: 
Kiadás éve: 
2014
Kiadás: 
5. kiad.
Oldalszám: 
53 p.
Méret: 
24 cm
Illusztráció: 

Az úgy volt ... - kezdi a 70-es években játszódó történetek mesélését Janikovszky Éva könyvének kamasz hőse, ám a szöveg folytatásából az derül ki, hogy - bár napjainkban nem nyomasztja a tizenéveseket a takarékbélyeg-felelősség, az őrsi feladatvállalás terhe, nem kötelező a kertvárosi szociális otthonba tett látogatás- a kamaszgondok évtizedek múltán is ugyanazok maradtak. A szülői faggatózásra, Mi újság?, ma is egyetlen válasz létezik: "semmi". "Én általában tudom, hogy mi az újság, csak nem szeretem, ha folyton kérdik." - adja meg a logikus magyarázatot a kamaszfiú a kötet címadó írásában. A látszólagos érzéketlenség mögött azonban a legtöbbször éppen nagyfokú érzékenység húzódik meg, amint az a lírai hangütésű Ki szeretne ilyen unokát? című epizódból is kiderül. De az iskolai élet kisebb-nagyobb bonyodalmaiban (Mi érdekel komolyan?), a fiú-lány kapcsolatokban is mulatságosan tükröződnek a jellegzetes kamasztulajdonságok, az egyszerre gyermeki, és a már bontakozó felnőtt érzelmi jegyek (Járhatok-e Ancsurral?). Réber László rajzai a kamaszság komikumát és líráját még érthetőbbé, még szeretetreméltóbbá teszik.

Idézetek: 

"Az úgy volt, hogy amikor levették a lábamról a kötést, és anyu mondta, hogy akkor zárjam el végre a tévét, és menjek levegőre, mert rossz nézni, hogy milyen szobaszínem van, én mindjárt szót fogadtam, és átmentem a Jutkáékhoz, akik most vettek színes tévét."

"Megírtam Ainónak, hogy mi az osztállyal autóbuszon kirándultunk Gyulára. Sajnos, nem találtam a szótárban sem azt, hogy lerobbant, sem azt, hogy beborult, ezért a levélben odaértünk, és sütött a nap."

Tetszett ez az ajánló? Iratkozz fel hírlevelünkre!
Feliratkozom


Kérdezd
a könyvtárost!