Réber László (1920-2001)

"Az ikertestvérek mindig nagyon hasonlítanak egymásra... A dakszli ikrek annyira hasonlítanak egymásra, hogy elég, ha csak egy dakszlit képzeltek el, mert a másik ugyanis pontosan ugyanolyan." Bertalan és Barnabás boldog életében ez a hasonlóság volt az egyetlen probléma. Borbála néni és Boldizsár bácsi bizony sokszor összetévesztette a két kutyafiút.

Az erdélyi születésű költő 1970-es években született gyermekverseit tartalmazza az igényes kivitelű kötet. Mi is jellemzi ezeket a költeményeket? Lázár Ervin ajánló sorait idézve: „Játék, sziporka, szellem!” Különféle állatokról szólnak ezek a remek ritmikájú versek, többek között éhes szöcskéről, torzonborz borzról, hiú hiúzról, fogfájós vaddisznóról és cápáról.

Andrew Lang gyermekregényét még 1984-ben fordította magyarra Göncz Árpád, és vélhetően ez a remek „átültetés” is hozzájárul majd a történet sikeréhez, amelyből kiderül, hogy uralkodónak lenni igencsak embert próbáló feladat.

A könyvben Gerald Durrell 1950-ben Brit-Guyanában végzett állatgyűjtő-expedícióját írja le a tőle megszokott módon, sok-sok humorral fűszerezve. Társával azért indult útnak, hogy Anglia különböző állatkertjei számára a Dél-Amerika ezen részében honos vadakból, hüllőkből, madarakból néhány példányt élve fogjanak be.

A susogó táj a szerző szándékai szerint az Állatkert a poggyászomban című munkája szerves folytatása, ám természetesen annak ismerete nélkül is tökéletesen érthető. Ezúttal az író, felesége és a jól ismert titkárnő, Sophie Argentínában barangolnak, megint csak állatgyűjtő úton, a lehető legkalandosabb, legvidámabb eseményeknek, furcsaságoknak, kacagtató szituációknak a kellős közepén.

A népszerű szerző természettudományos ismeretekkel dúsított, humoros hangvételű regénye az 1954-ben Dél-Amerikában tett hathónapos útjának élményeiből született. A szerző a világnak azon a táján honos különös négylábúakból és madarakból akart néhány példányt összegyűjteni, elsősorban Tűzföld és Paraguay területén.

Mándy olykor szomorúsággal vegyes, játékos költőiségtől áthatott ifjúsági regényeiben: a Csutak-történetekben az a különleges, hogy nincs bennük semmi különleges. Értékük és népszerűségük magyarázatát éppen ez a paradoxon rejti.

A mára már klasszikussá vált „Csutak történetek” első darabja a nagy képzelőerővel megáldott kisfiú, a címszereplő Csutak és a lakókerületükben talált szürke ló történetét meséli el lírai elemekkel gazdagon vegyítve. A kisfiú leghőbb vágya, hogy a kerületben lakó korabeli gyerekek csapatába beilleszkedjen.

A páros kötet első darabjában (Örülj, hogy fiú) megszólalt az a mama - aki bár lányt szeretett volna - fiút hozott a világra. Elmondta az érveket, amelyek "meg­vigasztalták". A "társkötetben" természetesen más a nézőpont: ami ott érv volt, az itt ellenérv.

„Bezzeg az én időmben…” A Horváth lányok édesanyja mindig így kezdi elbeszéléseit a régi időkről. Az unásig ismételt frázisra a testvérek közül egyedül, Kati - a regény főhőse – figyel föl, mert bár megpróbáltatásokból neki is jut éppen elég, szülei megismerkedésének és eljegyzésének történetét mindig szívesen meghallgatja.



Kérdezd
a könyvtárost!