Lázár Ervin (1936-2006)

A Bogármese főszereplői, Szivárványos és Csillagszemű igazi jó barátok és mindenben segítik egymást, így aztán magától értetődő, hogy egy napon, amikor Szivárványos megbetegszik, barátja mindent megtesz annak érdekében, hogy megtalálja a gyógyítás mikéntjét.

Lázár Ervin fordulatos, ötletes, humort sem nélkülöző, ugyanakkor megható, varázslatos szépségű története jóságról, szerelemről, boldogságról, szomorúságról és önfeláldozásról szól.

Lázár Ervin meséjének főszereplője, a fekete rigó a legrútabb madárnak tartja magát a ligetben, és azt gondolja, hogy ha befesti magát, akkor majd szívesebben barátkozik vele a kisfiú, aki madár barátra vágyik. Azonban hiába pingálja magát zöld küllő vagy gólya képére, a többi madár kicsúfolja, s a kisfiú sajnálkozva elutasítja.

Az élénk színekben pompázó kis könyv Kárpáti Tibor rajzai kíséretében tartalmaz egy olyan mesét Lázár Ervin tollából, amely most jelent meg először önálló kötetben. A humoros történetben a különféle állatok egy fába szorult hernyó jajgatására lesznek figyelmesek.

Lázár Ervin meséjében a kecske, a ló és a nyúl ölt magára emberi tulajdonságokat. A mezőn egy kecske ült, a „vigyorgó képű úritök” szomszédságában, és elmekkentette magát. Arra járt a ló, aki erre egy nyihahával válaszolt. A két állat nem értette egymást, kérdőn mekegtek és nyihogtak egymásnak.

Lázár Ervin állattörténetei két nagyobb fejezetbe rendeződnek a kötetben. Az első hosszabb terjedelmű írás - Öregapó madarai címmel - a hétköznapi falusi élet egyszerű, tiszta, világos valóságába visz el. Központi alakja a mindentudó idős bácsi, aki mindig a faluban élt, így mindent ismer annak történetéről és élővilágáról.

A magyar történelem első félezer esztendeje elevenedik meg a kötetben Lázár Ervin olvasmányos tolmácsolásában. Régi krónikákból, népi mondákból, eredetmagyarázó legendákból olyan ismert történeteket mesél újra az író, mint a vérszerződés, a Lehel kürtje, a Vértes nevének eredete, vagy a Bankó lánya.

Boszorkányok nélkül nem is létezne a mesék birodalma, így Lázár Ervin kötetének meseregényében a főszereplő, Amarilla is éppen a bűbájosság fortélyait igyekszik nagy szorgalommal elsajátítani. Ám A legkisebb boszorkányról lepereg minden rossz, gondolatai a szívét rabul ejtő földi legény, Király Kis Miklós körül forognak, aki viszont Tündér Tercia kezére áhítozik.

Berzsián, a híres jobblada-költő (utál mindent, ami ballal kezdődik) szomorú: az emberek lopnak, csalnak, hazudnak, vizezik a bort, klórozzák a vizet, egymásnak vermet ásnak. Elhatározza hát, hogy szakít az emberiséggel. Nemcsak rajta múlik, hogy ez nem sikerül.

Bab Berci hatalmas erdőben lakik, makkot, szelídgesztenyét gyűjtöget magának télire (igaz, addig is kóstolgat belőle), Pálinkós Gyurka repülőgépére várakozik (nem olyan zörgős masina az, mint az álrepülőgépek, épphogy csak zümmög), Rimapénteki Rimai Péntekkel barátkozik, ám boldognak semmiképp sem nevezhető.



Kérdezd
a könyvtárost!