Lázár Ervin (1936-2006)

A Bogármese főszereplői, Szivárványos és Csillagszemű igazi jó barátok és mindenben segítik egymást, így aztán magától értetődő, hogy egy napon, amikor Szivárványos megbetegszik, barátja mindent megtesz annak érdekében, hogy megtalálja a gyógyítás mikéntjét.

Lázár Ervin állattörténetei két nagyobb fejezetbe rendeződnek a kötetben. Az első hosszabb terjedelmű írás - Öregapó madarai címmel - a hétköznapi falusi élet egyszerű, tiszta, világos valóságába visz el. Központi alakja a mindentudó idős bácsi, aki mindig a faluban élt, így mindent ismer annak történetéről és élővilágáról.

A magyar történelem első félezer esztendeje elevenedik meg a kötetben Lázár Ervin olvasmányos tolmácsolásában. Régi krónikákból, népi mondákból, eredetmagyarázó legendákból olyan ismert történeteket mesél újra az író, mint a vérszerződés, a Lehel kürtje, a Vértes nevének eredete, vagy a Bankó lánya.

Boszorkányok nélkül nem is létezne a mesék birodalma, így Lázár Ervin kötetének meseregényében a főszereplő, Amarilla is éppen a bűbájosság fortélyait igyekszik nagy szorgalommal elsajátítani. Ám A legkisebb boszorkányról lepereg minden rossz, gondolatai a szívét rabul ejtő földi legény, Király Kis Miklós körül forognak, aki viszont Tündér Tercia kezére áhítozik.

Berzsián, a híres jobblada-költő (utál mindent, ami ballal kezdődik) szomorú: az emberek lopnak, csalnak, hazudnak, vizezik a bort, klórozzák a vizet, egymásnak vermet ásnak. Elhatározza hát, hogy szakít az emberiséggel. Nemcsak rajta múlik, hogy ez nem sikerül.

Bab Berci hatalmas erdőben lakik, makkot, szelídgesztenyét gyűjtöget magának télire (igaz, addig is kóstolgat belőle), Pálinkós Gyurka repülőgépére várakozik (nem olyan zörgős masina az, mint az álrepülőgépek, épphogy csak zümmög), Rimapénteki Rimai Péntekkel barátkozik, ám boldognak semmiképp sem nevezhető.

Egy macskaforma kis figura, fekete kalapban, piros ingben és nagy bakancsban (neve Mikkamakka) kézen fogja a történet krónikását, és együtt futnak el a Szomorúság elől - egyenesen a Négyszögletű Kerek Erdőbe.

A főszereplő, a mindig hajadonfőtt járó „hetyke, szabad lány”, mindent elutasít, ami szabadsága korlátlan megélésében megakadályozza. Ebbe az a fekete kalap is beletartozik, amely egy napon minden tiltakozása ellenére fejére telepszik, majd tetőtől talpig beborítva, a sötétség rabságába zárja.

Östör király nem adja máshoz a lányát, csak ahhoz, akit az szívből szeret. S ez a legény Dzsoni lesz, a világ legszabadabb embere, aki – furcsa módon – éppen a szabadságának a rabja. A hagyományos meséből "érkező" lovagok hiába is vívnának Árnika kegyeiért, mindenképp nevetségessé válnának.

A téli ünnepkörhöz kapcsolódó két kedves, szép történet kapott helyet a Szalma Edit rajzaival díszített, kivitelében is figyelemere méltó kis kötetben. Az első elbeszélés (A másik Télapó) a kisfiával játszó édesapa együttlétének bensőséges élményét örökíti meg.



Kérdezd
a könyvtárost!