Magyar történelem

A Blinken OSA Archívum projektje és weboldala 1944. június 21-ének állít emléket, amikor a budapesti zsidóságot rendeletileg lakhelyük elhagyására és az 1944, sárga Dávid-csillaggal jelölt épület egyikébe való beköltözésre kötelezték. Középpontjában egy interaktív térkép áll, amely a megjelölt épületek mai helyzetét mutatja.

Az angol hangalámondással is ellátott magyar polgárvédelmi filmek kuriózumként világitanak rá az 1960-as évekre, és alapját képezik bővülő oktató- és propagandafilm-gyűjteményünknek a hidegháború időszakából. Az Archívum ritka, elavult formátumban létező, a levéltárak által kevésé gyűjtött kordokumentumokat digitalizál és tesz közkinccsé.

"A Blinken OSA Archívum (Blinken OSA) létrehozza a Digitális Állambiztonsági Archívumot, a ma már elérhető egykori állambiztonsági iratok bárki által hozzáférhető, közös lelőhelyét.

Az elsősorban magyar nyelvű híradókat, rádió- és sajtófigyeléseket, értékes film-, fotó- és hanganyagokat felvonultató gyűjtemény napról napra dokumentálja az átmenet egy évét Magyarországon és a régióban. A számtalan nézőpont kronologikus rendben való közlése érdekes keresztmetszetben láttatja a kibontakozó eseményeket.

Az 1956-os magyar forradalomról és annak külföldi visszhangjáról szóló, angol nyelvű szöveges dokumentumok, fotók és filmek gyűjteménye, amely különböző archívumokban őrzött forrásokat hoz össze és helyez új megvilágításba.

Az ENSZ magyar kérdéssel foglalkozó Különbizottságának tevékenységét dokumentáló, elsősorban angol nyelvű jelentések, levelek, és memorandumok, illetve a Bizottság előtt a forradalomi eseményekről vallomást tevő tanúk anyagai Héderváry Klára gyűjtéséből.

Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára őrzi azt a két fonográfhengert, melyekre Kossuth Lajosnak az aradi vértanúk emlékművének felavatására szánt ünnepi beszédét rögzítették. A történelmi hangfelvételt két pesti vállalkozó, Felner Károly és Barna Tivadar készítették 1890. szeptember 20-án Torinóban.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király... Mennyi csodálatosan szép mese kezdődik ezekkel a szavakkal! Vajon miért volt fontos őseinknek, hogy meséket őrizzenek meg és adjanak tovább az emberemlékezet számára – a mi számunkra – bölcs és jó uralkodókról, igazságos királyokról?

A céh egy településen lakó és ugyanazon vagy hasonló mesterséget űző, termelő vagy szolgáltató kézműves iparosok gazdasági érdekvédelmi tömörülése. Az európai céheket a városfejlődés hívta életre a 11–12. században, amikor a mezőgazdaság és az ipar között kialakult munkamegosztás szükségessé tette a kézművesek érdekvédelmének megszervezését.

„Joseph Haydn (1732–1809) osztrák zeneszerző, a Mozart és Beethoven nevével fémjelzett bécsi klasszika harmadik óriása” – valami ilyesfélét tanultunk iskoláskorunkban, s olvashatunk a legtöbb lexikonban. Mégis, Haydn kicsit a miénk, magyaroké is.

Erkel Ferenc a magyar zenei romantika egyik legnagyobb mestere volt, aki nemcsak zeneszerzőként, hanem közéleti emberként is hatalmas feladatot vállalt magára. Magyar történeti tárgyú operáival egy hiányzó zenés történeti „eposz” nagyszabású fejezeteit hívta életre. Kölcsey Ferenc Hymnus című költeményének megzenésítésével a reformkori magyarság legbensőbb hangján szólalt meg.

Gróf Széchényi Ferenc (1754–1820) 1802. november 25-én írta alá Bécsben azt az okiratot, mellyel gyűjteményeit – így térképgyűjteményét is – a hazának adományozta. Míg Európa nyugati felén a nemzeti gyűjtemények jobbára királyi és fejedelmi könyvtárakból fejlődtek ki, a kontinens középső részén inkább társadalmi vagy magánkezdeményezésre jöttek létre.