fiúknak és lányoknak

Az egész oldalas színes illusztrációkat kísérő rövid mese főhőse Samu, a lógó fülű kis nyuszi. Samu nagyon unatkozik, mert a zuhogó esőben otthon kell maradnia, és nem játszhat a pajtásaival. Kishúga, Borka ugyan szintén otthon van, de mindig azzal a játékkal akar játszani, amelyikkel Samu, és a testvéri civakodásnak természetesen sírás a vége.

Faltisz Alexandra finom árnyalatú, pasztellszínű rajzaival illusztrált szép kiállítású kötetben Osvát Erzsébet kárpátaljai költő, író több mint félszáz gyerekverse kapott helyet. Legtöbbjük klasszikus, gyerekvers antológiákból, irodalom tankönyvekből jól ismert darabok, a ritmusos, dallamos, derűs hangulatot árasztó verseken nemzedékek sora nőtt fel.

„Pöttyös Panni kedvenc meséinek” főszereplői – bár Meseországban kalandoznak – mégis ismerősnek tűnhetnek föl kortársai előtt: az erdőszélen lakó rendes és jó tanuló Peti, aki egy napon mégis magára haragítja az erdő népét (Az erdő népe), Palkó, aki a játszótéren nemcsak játékait, de ruháit is elcseréli a többi gyerekkel (Cserebere Palkó), vagy a haszontalan testvérpár, Susu és Misu, akiket vég

Panni és Péter óvodások lesznek; a szép tipográfiával szedett, jól illusztrált könyv a két gyerek mindennapjaival ismertet meg. Az első történet (Az óvó néni és a sármackó) legnagyobb eseménye, hogy Péterke egy nagy sárkupacba kerül, ennek következtében nagyarányú tisztálkodás kezdődik. Az óvó néni ki is nevezi a kisfiút tisztaságfelelősnek.

Nem csupán babos szoknyája, piros pöttyös ruhája után kapta nevét a gyermek­regény címszereplője, hanem mert átesett a bárányhimlőn, és így lett Pöttyös Panni. Régi kedves ismerőse a gyerekolvasóknak, bár akik először találkoztak vele az 1950-es években, már jószerével nagymamák lehetnek.

Tamkó Sirató Károly a magyar gyermeklírai darabok „virtuóza”. Igazán üdvözlendő az a tény, hogy a legutóbb 1981-ben megjelent Pinty és ponty most újra nyomdafestéket láthatott. Az óvodások által jól szavalható, remekül ritmizálható versek, formanyelve kissé groteszk, ám épp ennek okán talál a szerző utat a legkisebbekhez.

A szerző, aki egyben illusztrátora is történeteinek utánozhatatlan humorral, bájjal és találékonysággal eleveníti meg két főhősének: az öreg Pettsonnak és macskájának, Findusznak a történeteit. A felnőtteknek is jó szórakozást ígérő, többkötetes mesefolyam szereplőit mulatságosabbnál mulatságosabb színes rajzok keltik életre.

Az öreg Pettsonnak és macskájának, Findusznak a történeteit ezúttal karácsonyi kalandok színesítik. Főhőseink óriási lelkesedéssel készülnek idén is az ünnepre, ám Pettsont baleset éri, és egy ideig úgy tűnik, hogy semmi sem mentheti meg a két jóbarátot attól, hogy szomorú, sivár karácsonyuk legyen.

A szerző, aki egyben illusztrátora is történeteinek utánozhatatlan humorral, bájjal és találékonysággal eleveníti meg két főhősének: az öreg Pettsonnak és macskájának, Findusznak a történeteit. A felnőtteknek is jó szórakozást ígérő, többkötetes mesefolyam szereplőit mulatságosabbnál mulatságosabb színes rajzok keltik életre.

A jólelkű, mindig derűs suszter, Panov apó egyedül karácsony napján szomorú: nem maradt senkije sem aki felvidítaná. Nagy magányában egy karácsonyról szóló könyvet olvasva hangot hall, amely arról biztosítja, hogy Jézus ellátogat hozzá a napokban, de az utcán jövő-menő emberek között neki kell felismernie Isten Fiát.

A magyar folklór kimeríthetetlen kincsesbánya az írók mesefeldolgozásai számára; a magyar népmesék életörömöt, bölcsességet sugárzó darabjaiból a gyerekek úgy tanulhatnak, hogy észre sem veszik a tanító célzatot, hiszen minden figyelmüket lekötik a népi hősök ugyancsak izgalmas próba­tételei.

A kötet szerkesztője, Hunyadiné Körtvélyesi Anikó sokéves tapasztalattal rendelkező óvónő és családanya, ezért tudatosan érvényesítette a válogatásnál azt a korszerűnek mondott nevelési módszert, mely szerint "a mese terjedelme ne legyen több, mint amit a gyerek még figyelmesen végig tud követni".