Bárányfelhők. Gyerekversek

Kányádi Sándor „megtanulásra ingerlők”-nek nevezi Bartos Erika verseit, és valóban, könnyen beveszik magukat az ember fülébe, lelkébe ezek a kedves, humort sem nélkülöző, üde, játékos sorok. A szerző – gyakorló anyuka, aki maga is illusztrálta kötetét –, igazán jó ismerője a gyermeki léleknek. Ezt tükrözik mosolyra fakasztó versei és rajzai egyaránt. Témáit a hétköznapi életből meríti, felvonultatva mindazt, ami a gyerekeket nap mint nap foglalkoztathatja, a tükör előtti ácsorgástól a lepkéken és békákon át egészen a nagykörúti dugóig és a villamosig. Az egyszavas címek is mutatják, hogy a vidéki élettől, a természettől egészen a nagyvárosi létig milyen széles skálán mozog a témaválasztás: Hernyó, Gomba, Villamos, Palacsinta, Hópihe, Macska, Bárányfelhők, Dió, Locsolóautó, Anyák, Királylány, Felnőtt… A vidám, remek ritmikájú, hosszabb-rövidebb költeményekben részesei lehetünk annak, amikor a csóka ellopja a gomba kalapját, aztán végeláthatatlan küzdelmet folytathatunk a cipőfűzővel, kísérői lehetünk útja során az éhes szarvasbogárnak, majd nótázó békák, vidám bárányfelhők között, vagy éppen virgonc szöcsketánc kellős közepében találhatjuk magunkat, nem is szólva a nagykörúti dugóról. A szivárvány minden színében pompázó, bájos illusztrációkban éppúgy örömüket lelik majd a legkisebbek és a felolvasó felnőttek, mint a vidám, frappáns, remekül rímelő, hangulatos versekben. A tartalmilag és formailag egyaránt megnyerő, derűs kötet széleskörű érdeklődésre tarthat számot.