Csudi és az elnémult erdő

A Csudi, a pacsirta harmadik kötetében a kismadár szeretné meglátogatni az erdei barátait: a világ leggyorsabb csigáját, a bölcs baglyot, a jószívű varjúfiókát, az önimádó pulykát és a bátor hollót. Fel is keresi a hozzá legközelebb lakó Villámgyors urat, aki alig dugja ki az orrát a házából, már fordul is vissza, hogy folytassa a számítógépes játékot, ami rabul ejtette nemcsak őt, hanem az erdő többi lakóját is. A játék lényege, hogy minél több pontot szereznek, annál kedvezményesebben kapják a chipset Szöcske Bosstól, aki remek üzleti érzékkel, gátlástalanul kihasználja a játékfüggő erdőlakókat. A függőség miatt Csudi barátai magukba fordultak, szótlanok és elhíztak, az erdő pedig néma, barátságtalan hellyé változott. A kis pacsirta – az erdőlakók védelmében – felkeresi a szöcskét, hogy jobb belátásra bírja, de az hajthatatlan, hiszen nagyon jól jövedelmező üzletről van szó. Csudit viszont nem úgy ismerjük, hogy könnyen feladná. Csapatot szervez, haditervet készít, hogy a barátai újra önmagukká váljanak, és az erdő újra élettel teli, barátságos otthonuk legyen.

Míg a sorozat előző részeiben az önbizalom erősítésén és a hulladék szelektálásán volt a történetek fókusza, ez a kötet számítógépes játékok iránt kialakult függőségre, mozgáshiányra, elhízásra hívja fel a figyelmünket, de ezeken túl a barátság és a szeretet ereje is megjelenik benne.