A kékbolygó története

Valahol a messzi űrben létezik egy kék bolygó, amelynek az a különlegessége, hogy kizárólag gyerekek élnek rajta. A két jó barát, Brimir és Hulda boldogan él itt a társaival, míg az űrből érkező felnőtt, Hihi-Hahó csábító ígéreteiért fizetséget nem kér cserébe. A gyerekek szívesen adakoznak, hiszen a gondtalan repülést biztosító pillangóporért és az éghez szögezett napért, ami így örök világosságot biztosít, senki sem sajnál a szívük mélyén rejlő, fiatalsággal teli kútból egy aprócska részt neki adni. Brimir és Hulda is enged a kísértésnek, ám egy alkalommal gondtalan repkedésük közben a szél az égitest másik, sötét felére sodorja őket. Kalandos hazautazásuk során farkas-fák, szőrös pókok és mérges rovarok, pillangószörnyek, „a legvadabb vadak” veszik üldözőbe őket. Megmenekülésüket a bolygó ezen oldalán örök sötétségben élő fázó és éhező gyerekeknek köszönhetik, akik önzetlen adakozásukkal felébresztik a napfényes oldalon már-már teljesen érzéketlenné vált lakók lelkiismeretét. A gyerekek összefognak, és némi fondorlattal – a felnőtt hatalomvágyát megcélozva – ráveszik Hihi-Hahót, hogy visszaadja fiatalságukat, aki szerencsére a történet végére szintén felismeri, mi az, ami még a hatalomnál is mámorítóbb érzést nyújt… Andri Snaer Magnason izlandi író meseregénye eddig 22 országban jelent meg. Figyelemre méltó üzenetét Kovács Katalin finom színezésű, részletgazdag rajzainak kíséretében, László Noémi fordításának köszönhetően most a magyar gyerekek is megismerhetik. A szép küllemű, gazdag mondanivalójú könyvet érdemes ajánlani a kisiskolások körében.