Varázslóiskola Vágyországban

Michael Ende könyve nem szokványos meséskönyv, sokkal több annál: egy egészen különös, egyéni-egyedi mesevilág válogatott darabjait, mintegy antológiáját tartalmazza, az író igen jelentős életművének miniatürizált mását. A Hárs Ernő fordította és Bernhard Oberdieck illusztrációit tartalmazó kötetben van dráma, vers, verses mondókára építő elbeszélés, varázs- és tündérmese, állatmese, pszichológiai, gyerekpszichológiai traktátus (persze elbeszélés formába öntve), tanító-oktató elbeszélés, példázat, még laikus prédikáció is. A különös azonban az, hogy minden darabja a kötetnek egyszerre lehet izgalmas gyerekolvasmány, ugyanakkor irodalomértő felnőttek ritka csemegéje (A varázslóiskola, A kis rongy-paprikajancsi, A kívánságok kívánságának története, Nem számít, Móni remekművet alkot, Rossz éjszaka, Ofélia árnyszínháza stb.). Ende ért hozzá, hogy hangnemeket, műfajokat, hangulatokat, megszólalási módokat, esztétikai minőségeket (humor, tragédia, groteszk, komikum stb.), érzelemválfajokat bravúrosan cseréljen, váltson. Megható, szinte könnyes jelenetek váltakoznak harsogóan kacagtatókkal egyetlen rövid mesében, groteszk figurák alakulnak félelmetes hatalmakká vagy lepleződnek le gyáva senkikként, realista életképek rajzolódnak szürreális látomásokká. Szinte mindent tud és mer az író, de sohasem válik követhetetlenné, érthetetlenné, megszólítottja mindig a kisgyerek marad, a világirodalom legnagyobb mesélőihez tartozik.