A macskavári sasok

Macskavárról és az ott fészkelő sasokról szóló legenda akkor kapott szárnyra, amikor Mátyás uralkodása idején a csehek garázdálkodtak Felső-Magyarországon. Ide vonultak harcolni a macskavári urak bevonásával a király katonái, ennek okán a Macskavári uraság egyedül leányára, Margitra – meg az öreg toronyban fészkelő sasokra – bízhatta a vár őrzését. Amíg a sasok vadászni jártak, egy vén sólyom, Fergeteg vigyázott a kisasszonyra és a kastély népére. Éles szemével mindent látott a várban, csőrével, szárnyával keményen „megrakta” a rendbontókat, és éjszaka a magasból figyelte a vadászatból hazatérő társait. Amikor egy este a cseh rablók megtámadták a várat és a heves küzdelemben már-már az ellenség kerekedett felül, Macskavári Margit a sasok seregét hívta segítségül. A királyi madarak - Fergeteggel az élen – „sötét viharfellegként közeledve”, lecsaptak a falakat ostromló banditákra. Éles körmük, vágó csőrük, buzogányként dolgozó szárnyaik hatalmas fegyvernek bizonyultak, és a történetről szóló beszámolók szerint rövidesen „az ellenség Macskavár alól hanyatt-homlok menekült”. A címadó mesén túl Krúdy Gyula a tőle megszokott anekdotázó stílusban, rendkívül élvezetes módon még huszonhét történetben számol be a történelmi Magyarország emlékezetes pillanatairól, legendás alakjairól, kis és nagy hőseiről. A Sajdik Ferenc vidám rajzaival illusztrált szórakoztató történelmi meséket a nyolc éven felüli gyerekek széles körében érdemes ajánlani.