Szépvölgyi mesék

Amikor jártában-keltében a Köd megpillantotta Szépvölgyet, az annyira elbűvölte szépségével, hogy ráterítette köpönyegét a tájra, és egy hetet ott pihent. Érkezésével eltűnt a Nap, sötétségbe burkolózott a táj, a fénytelenség ráült a Völgy lakóinak hangulatára is, és alaposan felbolygatta megszokott életvitelüket. Kalendula pl. Ürgének nézte a Mókust, Özite azt hitte rá, hogy tej, Galócáék hiába vártak szárnyas áldozataikra, csak a mérgüket gyűjthették, a Nádas nem tudott többé susogni. A szüntelenül szitáló ködben Vadgesztenye, Vörös fenyő és Hangya Hanna is kétségbeesetten látta, hogy nem tudja megvédeni Kicsinyeit a hidegtől, a megfázástól. A halak attól tartottak, hogy nem lesz mit enniük, hiszen ha nincs Nap, nincs szúnyog sem, a Csóka elkeseredetten kereste árnyékát, a Szarka farkát is lehúzta a bánat... Mire a kötet végére a Szellő és a Nap visszatér, a völgy élővilága, valamennyi lakója a gyerekek barátaivá válnak, hogy saját „mesevölgyükben” kedves ismerősként újra megtalálják őket. Értékes, szép mesék foglalata a Damó István színes, díjnyertes rajzaival díszített karcsú kis kötet, amely széles körben ajánlható a 4-6 évesek körében.