Mazsola és Tádé

A fényes tökház lakói, Manófalvi manó és Mazsola egy szomorú, esős napon elindulnak a távoli Futrinka utca felé, hogy megtekintsék a madárijesztő-kiállítást. A mezei autóbusz megállójában egyszer csak gyönge, nyivákoló sírásra lesznek figyelmesek. A hang gazdája az apró fekete-fehér pöttyös tengerimalac, "aki" elárvultan kesereg egy bokor tövében. A kicsit önző, de azért érző szívű Mazsola könyörgésére Manócska ellenállása is meggyengül, és hazaviszik az elveszett kis állatot. A tökházba így kerül új családtagként Tádé, a tengerimalac. Mazsola eleinte nagyon örül az új játszótársnak, ám hamarosan féltékenység keríti hatalmába, mert az az érzése, hogy a tudatlan és gyönge Tádénak Manócska sokkal többet enged meg, mint neki. A napok múlásával azonban Mazsola megenyhül, és a közös játékok során egyre jobban megszereti Tádét, mert ráébred, hogy Manócska szeretete mindkettőjükre egyformán sugárzik. A mesekönyv szereplői Bródy Vera bábfiguráinak fotóin kelnek életre.

A kötet 2024-ben bekerült az IFLA Libraries for Children and Young Adults szekció gondozásában megjelent The World Through Picture Books harmadik kiadásába a tíz legszebb magyar képes mesekönyv közé.