A könyv, amibe bement egy óriás

„Arról nem volt szó, hogy ebben a könyvben óriások lesznek… Talán eltévedt?… Besétált valahogy, és most tanácstalanul áll ezen az üres oldalon.” Üde színfolt a gyermekkönyvek kínálatában ez a tartalmilag és formailag egyaránt igényes, ötletes, kedves, humoros, eredeti hangú történet. Főhőse Ozi, egy jóságos, féllábú óriás (aki sokban hasonlít egy valós személyre, Szabó Ozor Jánosra, aki kétszer nyerte el a Világ Legerősebb Fogyatékkal Élő Embere címet). Ozi Kuszakeszin él, és ha elmegy a boltba harapnivalóért, akkor harminc zacskó kakaós tejet és kilencvenöt darab sóskiflit vásárol. Azt vallja, hogy a jó kedély alapja a bőséges reggeli. Sokat olvas, köztük a favalán költészet gyöngyszemeit, és nemcsak magát edzi, hanem a libákat is megtanítja fekvőtámaszozni. Ozit nagyon szeretik a helybeliek, még ha néha-néha neki is megy az iskola épületének. A gyerekek pedig kifejezetten rajonganak érte, hiszen olyasmikre tanítja őket, mint a kézen szökdécselés vagy a tüsszentő távolugrás. Amikor három rabló – Vadaranka, Vadadorján és Vadadalbert – megtámadja Kuszakeszit, és az emberek összes szép emlékét el akarják venni, akkor is Ozi menti meg a falut. A továbbiakban feltűnik még egy tyúksámán, és az is kiderül, hogy a faluban tizenkét Piroska néni él, s egyiküknek Ozi elviszi Pamelát, a libát társalkodónőnek. Sőt, Tudor, a fejetlen gipsztörpe is felbukkan, mielőtt még Ozi kisétálna a könyvből… A szívről, lélekről, barátságról, elfogadásról szóló, rendkívül olvasmányos, szórakoztató, remek kötetet, melyet a szerző saját humoros rajzai kísérnek, érdemes a 6 éven felüli gyerekek figyelmébe ajánlani.