Katalin

A leginkább mesegyűjtőként ismert író Katalin című leányregénye 1895-ben jelent meg. A műfaj átlagából annak okán emelkedik ki a regény, hogy szerzője a címszereplő törékeny alakja köré reális történetet szőtt, miközben a lélek halk hangjait, finom rezdüléseit is remekül megérzékíti. A cselekmény szerint Katalin személyes boldogságát háttérbe helyezve, magát a kemény munkától sem kímélve teljesíti kötelezettségét, amikor felneveli árva testvéreit. A családjáért álmait föláldozó lány élete szépen példázza a szeretet és emberiesség hatalmát. A történet végén Katalin boldog "nagymamaként" él övéi körében, az olvasó pedig reméli, hogy családtagjainak megtartó szeretete kárpótolja őt az eltemetett álmokért. A bizonyos szempontból, mára már "megkopott" történet az olvasni igazán szerető fiatal lányoknak ajánlható.