Időláda

Az emberek világában válsághelyzet van, a közgazdászok elviselhetetlen életet jósolnak az elkövetkezendő évekre, ezért Sigrún szülei – sok más emberrel együtt – úgy döntenek, hogy a családjuk tagjai úgynevezett időládákban vészelik át az előttük álló nehéz helyzetet. A ládák zárját úgy állítják be, hogy amint javul a helyzet, azok automatikusan kinyíljanak. Amikor Sigrún ládája véletlenül kinyílik, és a kislány kilép belőle, megdöbbenve tapasztalja, hogy a házukat birtokba vette az erdő, az otthonát elfoglalták az állatok. Egy ismeretlen fiú segítségével talál rá Violára, az idős asszonyra, akinél a ládákból kiszabadult gyerekek menedékre lelnek. Viola megosztja velük azokat az ősi legendákat, amiket saját maga kutatott fel, és amik segíthetnek felszabadítani a világukat az átok alól. Ehhez viszont Sigrúnnak és barátainak meg kell találniuk a kapcsolatot a jelenlegi történések és az ősi legenda között.

A regényben erős társadalomkritikát találunk arra vonatkozóan, hogy miért pazaroljuk az időnket olyan munkákra, amelyek nem hoznak igazi boldogságot és elégedettséget az életünkbe. Miért nem érjük be kevesebbel és töltjük az időnket szeretteinkkel vagy olyan elfoglaltságokkal, amiket élvezünk, amelyek építenek és jobbá tesznek bennünket? Amikor a történetben rosszra fordulnak a körülmények, az emberek időt akarnak nyerni, a nehéz feladat elvégzését másra akarják hagyni, de ha mindenki ezt teszi, mitől javulna a helyzet a világban? A szerző a párhuzamos történeteken keresztül a felelősségvállalás és a tudatosság fontosságára világít rá.