Gyermekmesék

A Gyermekmesék az eredeti mű 1903-ban magyar nyelvre lefordított változatához nyúl vissza, amelyben Mikes Lajos közvetlen, az élőbeszéd fordulatait mesébe emelő fordítása szólítja meg a gyermekeket, akik kilenc történetet találnak a meséskönyvben Irsa Katalin tündöklő illusztrációinak társaságában. A távoli múltba, az emberiség történetének hajnalába röpít vissza mindegyik mese, amikor még varázslók és tündérek keze nyomán formálódott a Föld arculata. Borneo, Jáva szigete még ki sem emelkedett az óceán hullámaiból, de - így tanúsítják a mesék - a teremtmények, s közülök is elsősorban az állatok már engedetlenkedtek. Pau Amma, a rákocska egyenesen a legöregebb varázsló elgondolásait akarja meghiúsítani. Támad is nagy-nagy bonyodalom, a vizek mozgása, ár-apály lüktetése tükrözi: milyen veszélyes területre tévedt Pau Amma (A rák, aki a tengerrel játszott). A legtöbb történet nagy képzelőerővel megformált eredetmonda arról: miként alakultak ki az állatok szokásai, hogyan formálódott külsejük? Minden jelenség mögött meghúzódott egy kis toporzékoló lázadás, amely hol kíváncsiság formájában, hol mérhetetlen lustaság képében ütötte föl a fejét (A rinocérosz, A fia-elefánt, A vén kénguru ember). Persze mindez réges-régen történt, de azért nem árt tudni a mai gyerekeknek is: miért hord púpot a hátán a teve, és miért foltos a leopárd bundája?