Valamikor az ötvenes évek NDK-jában született az ötlet, egy olyan ifjúságnak szóló képregényt megjelentetni, mely alternatívája a „züllött nyugati világ” által megjelentetett, ilyen jellegű kiadványoknak. Egy bizonyos Hannes Hegen nevű úriember fejéből pattant ki a nagy ötlet, hogy három manó legyen az erőszakmentes, de nagyon izgalmas történetek főszereplője. Nevüket Hegen nagy ingás faliórájára alliterálva kapták, mely „tikk-takk … tiketakk” hangot adott ki magából. A nevük innen ered: Dig, Dag és Digedag. Az NDK-ban 1955-től 1975-ig, Magyarországon 1971-től jelentek meg a Mozaik képregénysorozat azon részei, melyekben a Digedagoké a főszerep. Rajongóknak nagy öröm, hogy ma már az összes történet, egy ötven részes gyűjtőkötetes formában magyar nyelven is létezik. Annak ellenére, hogy a magyar sorozat 41. részeként jelent meg, Digedag sorozatok kezdeti történetei közé tartozik a Római birodalomban játszódó kaland, melynek első négy részét tartalmazza a Digedag cirkusz.
A Mozaik képregény annak idején, 1976-tól három új karakterrel folytatódott. Lothar Drägen és Lona Rietschel három „gyermeke”, az Abarafaxok elődeikkel, a Digedagokkal ellentétben már jól megkülönböztethetők egymástól: Abrax a bátor, néha vakmerő, Brabax a tudományok elkötelezettje, Califax a jószívű haspók. Ez a sorozat a mai napig megjelenik Németországban és jó néhány magyar nyelvű rész is létezik.
Az eredeti Digedag verziók nagyon értékesek a képregényrajongók körében.
